A palackos búvárkodás eredete az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor egy amerikai feltaláló megalkotta a rézből készült sisakot. Akkoriban még nem volt megoldott a palack hátra erősítése. Később, Cousteau és munkatársai dolgozták ki a palackos merülést, amely azóta szerte a világon az egyik legnépszerűbb szabadidő-sporttá fejlődött. Nem alaptalanul, hiszen a búvárkodás ezerféle örömöt hordoz magában.

Mit nyújt a búvárkodás? A természetes vizek önfeledt nyugalmát, a maximális kikapcsolódást. Általa a sokszínű, változatos tengeri élővilág részeseivé válhatunk. A súlytalan lebegés, lassú egyenletes légzés, komótos előrehaladás alatt együtt tempózhatunk a vízi világ lakóival, megismerkedhetünk a picasso hallal, napóleonnal, dobozhallal, barakúdával, naphallal és a játékos bohóchalakkal - hogy csak néhányat említsünk. A szerencsésebbek testközelből láthatják a delfineket is, akik különleges atmoszférát teremtenek, hatásukra szinte minden ember jókedvre derül.

A palackos búvárkodás azonban számos veszélyt rejt magában, ezért a merülés előtt mindenkinek kötelező többnapos tréningben részesülni. Természetesen a bemutató, ú.n. intro merüléshez elegendő az alaptudnivalókat meghallgatni és követni. A búvárkodásnak orvosi feltételeit sem szabad figyelmen kívül hagyni. Számos olyan betegség, ill. állapot állhat fenn, amely a merülést kizárja. Ide tartoznak a szív-érrendszeri betegségek (trombózis, stb.), daganatos betegségek, pszichiátriai betegségek (pl. alkohol vagy drogfüggőség, pszichózis, fóbia, pánik betegség, stb.), epilepszia, stb. valamint a várandósság. Ha fennáll az esély, hogy a merülni vágyó hölgy várandós, még akkor is ha nem tudja, de szeretne babát, nem merülhet, mert a megváltozott nyomásviszonyok a magzat fejlődését, életét veszélyeztetik. Abban az esetben, ha nincs ismert betegségünk, de mégsem érezzük jól magunkat, vagy egész egyszerűen nem vagyunk ráhangolódva a búvárkodásra, ne erőltessük, ne hagyjuk, hogy mások rábeszéljenek, inkább pihenjünk és gondoljuk át a búvárkodás ötletét még egyszer. Mindez rendkívül lényeges a balesetek megelőzése szempontjából.

A búvárkodás egyik fontos alapszabálya, hogy egyedül senki nem merülhet, mindenképp szükség van megbízható merülőtársra, aki sokszor - különösen kezdők esetében - az oktató maga. Nagyon fontos, hogy megbízzunk társunkban, hiszen 15-20m mélyen adódhatnak olyan helyzetek, amikor életveszélybe kerülünk és a társunk figyelmén, rátermettségén múlhat életünk.

A búvárkodás meglehetősen nagy terhet ró az egész szervezetre, mivel a vízben egyre mélyebbre merülve egyre nagyobb vízoszlop nehezedik egész testünkre. Mindez megváltoztatja a gázcserét, a gázok, különösen a levegő oldhatatlan nitrogénje a mélyben oldott formává alakul és szétoszlik a vérben. Mindez csak akkor okoz gondot, ha túl gyorsan érkezünk a felszínre, nem várjuk meg a kötelező „deco" időt az egyes mélységi lépcsőknél. Ugyanis akkor, ha búvár nyelven szólva „fellőjük" magunkat, a vérben szétoszlott oldott nitrogén hirtelen buborékokká formálódik (Keszon betegség), érelzáródáshoz, embolizációhoz, végül halálhoz vezet. Ilyenkor az első és legfontosabb teendő a 100%-os oxigén belélegeztetése és a sérült azonnali keszon kamrába szállítása, ahol mesterséges körülmények közt hoznak létre mélységi nyomásviszonyokat és a vérben buborékká alakult nitrogént újra oldott formára alakítják.

A búvárkodás meglehetősen nagy energiát von el, amely vetekszik a sífutás kalóriaigényével, óránként akár 700-800 kalóriát is jelenthet. Ezért a fizikailag jó kondíció, az alap állóképesség, a megfelelő, szabályozott légzés nagy előnyt jelent. Különösen a rendszeresen úszók, vízilabdázók, jógázók vannak nagy előnyben, mivel a szabályozott légvételek, a kedvező légcsere csökkenti a levegő-felhasználás ütemét.