Gyorssízés

Ki gondolná, hogy a gyorssíző több mint 200km/h-s sebességgel repeszt a 60 fokos havas lejtőről? Pedig ez így van. Franciaországban évente megrendezik a gyorssízés világbajnokságát, amelynek rekordját 1995 óta nem sikerült megdönteni. A 240km/h-ás álomhatár Jeff Hamilton nevéhez fűződik.

Aki átélte már a motoros száguldás feledhetetlen élményét tudja, hogy milyen óriási erők nehezednek olyankor az egyénre még akkor is, ha nem ő ül elől a motoron. A fejet is komoly erőfeszítésbe telik megtartani és megóvni a hátracsapódástól. Milyen lehet sílécen, elgondolni is nehéz. Egy dolog azonban biztos. Nem csak profi síelőnek kell lenni, aki ismeri a sílesiklás minden csínját-bínját, hanem rendkívül jó kondíció is szükségeltetik hozzá. Elengedhetetlen az alap állóképesség, az izomerő, rugalmasság, mozgáskoordináció és természetesen a brilliáns technikai tudás. Ez utóbbihoz a legkedvezőbb, legkisebb légellenállást nyújtó testtartás megtalálása és begyakorlása is hozzátartozik, amelyhez az ú.n. szélcsatornás edzések segítik hozzá a versenyzőt, aki tét nélkül tudja gyakorolni a legkedvezőbb testhelyzetet.

Az extrém légellenállás lecsökkentéséhez speciális felszerelés járul hozzá. A ruházat, a síbot, sisak, bakancs segíti a hatalmas ellenállás leküzdését. A hajlított síbot garantálja a síző testéhez simulást. A sisak pereme illeszkedik a vállakhoz, a mellkas pereméhez. A bakancs a ruhával együtt hátul szárny-szerű csúcsban végződik. 

A gyorssízés az utóbbi évek óta olimpiai szám, azonban az Amerikai Egyesült Államokban tiltott sportág. Nem véletlenül, hiszen belegondolni is szörnyű, hogy egy ilyen óriási sebesség mennyi veszélyt hordoz magában. Elég egyetlen rossz mozdulat és a síző a hegyek martalékává válik. Még ha a speciális ruházat és sisak fel is fogja az ütéseket, a horzsolás mértéke felér egy égési sérüléssel, amelyben a sportolók zöme életét veszti. Eddig egyetlen túlélője volt a gyorssí bukásnak, Franz Weber, aki egy teljes évig lábadozott a balesetet követően.

Vadsízés

Meredek lejtőről a porhóba zúgni, leugrani a magas sziklatömbről, hatalmasat repülni a levegőben: talán ezekkel a szavakkal írható le leginkább a vadsízés lényege. Mindehhez nem csupán hallatlan szintű technikai tudás szükséges, hanem igen jó kondíció, állóképesség és tapasztalat is. Gondoljunk bele, hogy a terep szinte mindig ismeretlen és kiszámíthatatlan helyzeteket hordoz magában. Például egy lankás lejtő hirtelen extrém meredekké válhat, amelyhez egy pillanat alatt alkalmazkodni kell. Természetesen a gyakorlott profit is olykor baj érheti. Mindennek ellenére a vadsízés népszerűsége folyamatosan emelkedik, amely a páratlan, semmihez nem hasonlítható élmény-nyújtásnak köszönhető. Számos hegyvonulat kedvez a vadsízés szerelmeseinek. Ilyen például az új zélandi Alpok, az észak amerikai Sziklás Hegység, ahová sízők ezrei vándorolnak el évente.

A vadsízőnek mindenre kell gondolnia, hiszen van úgy, hogy az élete felszerelésén múlik. Nem egyszer hótalpra is szüksége lehet, de jó, ha hegymászó felszereléssel, valamint lavina esetén mentőfelszereléssel is rendelkezik. A legtöbb kietlen helyre azonban csak helikopterrel vagy motoros szán segítségével juthat el.

Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mennyi energiára van szükség a havas csúcsok meghódításához? Nos, meglehetősen nagy, akár óránként 1000kalóriára is szükség lehet, amely nem csupán a megterhelésnek, hanem az adrenalinszint fokozásnak is köszönhető. Az adrenalin - más néven stresszhormon - ugyanis megnöveli a szervezet energia igényét, felgyorsítja a zsírok és a fehérjék bontását. Ezért mindenképp jó, ha a vadsíző zsebében akad harapnivaló, ami lehet müzliszelet, csokoládé, gyümölcskoncentrátum vagy speciális energia szelet, fehérje készítmény. Az energiapótlás mellett azonban a folyadékbevitelről sem szabad elfeledkezni.