Köztudott, hogy a gyomor-bélrendszerben nagyon fontos élettani folyamatok játszódnak le a tápanyagok és folyadék felszívódása révén. Már a szájüregben megkezdődik az emésztés, majd a nyelőcsőben és gyomorban folytatódik, ahol a víz és az alkohol felszívódása következik be. A vékonybél három szakaszból áll: az első a duodenum (nyombél), ahol a szénhidrátok közül a monoszacharidok, magnézium, vas és víz szívódik föl. A jejunumban (éhbél) a monoszacharidok, zsírsavak, peptidek, aminosavak, vízoldékony vitaminok és a víz, míg az ileumban (csípőbél) a peptidek, aminosavak, B12-vitamin, epesavak és a víz reabsorptioja történik. A vastagbélből a nátrium-klorid, víz és rövid láncú zsírsavak szívódnak föl. Mindezek a folyamatok a gyomor-bélrendszerben élő, több mint 400 különböző baktériumfajta emésztőmunkájának köszönhető.

Születéskor a bélrendszer teljesen steril. Az első táplálék-beviteltől számítva azonban megjelennek azok a „segítő' baktériumok (legelőször az E. Coli és a streptococcusok), amelyek később a felnőtt bélflóra alapját képezik. Ebből az is következik, hogy már csecsemőkorban sem mindegy, hogy anyatejjel vagy tápszerrel táplálnak bennünket szüleink. Az anyatej biztosítja ugyanis mindazt a baktériumkínálatot, amely optimális arányt alakít ki az egyes fajtákból a bélcsatornában. Az anyatejjel táplált csecsemő flórájában a Bifidobaktérium genus van túlsúlyban, míg a tápszeren élő csecsemők bélflórája jóval összetettebb (clostridiumok, bacteriodes) amely kedvezőtlen.

A mechanikai, kémiai bélfal-károsító tényezők, valamint pszichés stressz helyzetek előidézik a toxikus vegyületek bélből való felszívódását. Az állóképességi sportok résztvevőinél igen gyakran fordulnak elő gyomor-bélrendszeri (gasztrointesztinális) panaszok, mint például hányinger, hányás, gyomorfájdalom, hasmenés, vérzés, görcs, felfúvódás (Kekkonen et al. 2007). Aleys Berg és munkatársai fényt derítettek arra, hogy a sportolók hasi panaszai nagy valószínűséggel annak a sportoláskor keletkező mechanikai bélirritációnak és vérellátási zavarnak köszönhető, amely megváltoztatja a gyomor-béltraktus mikroflóráját és immunsejt-termelődését. Az így létrejött felszívódási zavar felelős a kellemetlen tünetekért. A sportoláskor keletkező vérellátási zavar (ischemia) mértéke a folyadékellátottságtól, dehydráció illetve a hőtermelés nagyságától függ. Ugyanis minél nagyobb a folyadékveszteség, annál kevesebb só tud a belekből felszívódni, emellett pedig a folyadék kiválasztás nő. Az eredmény: vizes hasmenés.

Élsportolókon végzett tudományos vizsgálatok eredményei a következő változásokat igazolták (Halvorsen et al. 1990):

1. Az amerikai maratoni futók 8-22% - ánál gyomor-bélrendszeri vérzés mutatható ki.
2. Edzés alatt a belek vérátáramlása átlagosan 80%-kal csökken, amely az edzettség függvénye.
3. Terhelés alatt jelentkező mellkasfájdalom hátterében gastro-oesophagealis reflux húzódik meg. Ekkor a savas gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe. A tüneteket a dehidráció felerősíti. Ezért is nagy jelentőségű a megfelelő folyadékpótlás.
4. A hirtelen fellépő székletürítési inger a szimpatikus idegrendszeri túlsúlynak köszönhető (stresszhelyzetben), ezáltal gyorsul fel a béltartalom passzázs a vastagbél utolsó szakaszán.
5. Kerékpározás és úszás során nő a hasűri nyomás, amelynek következménye az ú.n. coecalis slap szindróma (vizes hasmenéssel járó hasi diszkomfort).

Rendszeres aerob fizikai aktivitás hatására az alábbi változások következnek be az ürített székletben:

A széklet-tartalomban létrejött változások a bélflórában kialakult változások következményei. Sajnos a kép meglehetősen kedvezőtlen, hiszen egyes baktérium genusok mennyisége rendkívül megcsappan, mások felszaporodnak. Emellett jóval több emésztetlen tápanyag (fehérje, zsír, cukor) ürül, amely jelzi a gyengült hasznosító képességet. Az immunglobulin - A szint  csökkenése a bélnyárkahártya védelmét csökkenti.