Míg korábban gyermekek körében elsősorban az u.n. 1.típusú cukorbetegség fordult elő nagyobb arányban, amikor is a szervezet nem választ ki inzulint, ezért azt kívülről kell adagolni, addig napjainkban - talán a gyermekkori elhízás terjedésének következtében is - a 2.típusú cukorbetegség aránya növekszik. A 2.típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy választ ki inzulint, de a szervezet sejtjei elvesztik érzékenységüket az inzulinnal szemben. A rendszeresen végzett testmozgás javítja az inzulinérzékenységet, csökkenti a vércukorszintet, kedvezően befolyásolja az ilyenkor rendszerint meglévő zsíranyagcsere zavart. Mindez együttesen csökkenti a későbbiekben kialakuló koszorúér betegség kockázatát. A cukorbeteg gyermek számára tehát létfontosságú, hogy rendszeresen végezzen testmozgást, ha lehetséges sportoljon.

Korábban a cukorbeteg gyermekeket eltiltották a sportolástól, mai felfogásunk szerint megfelelő orvosi ellenőrzés mellett elvileg mindenfajta sporttevékenység űzhető, azonban az edzésprogram, vagy sportolás kezdetekor feltétlenül szükséges sportorvossal, vagy sportorvoslásban jártas kezelőorvossal való konzultáció.

A cukorbeteg gyermek sportolása igen finoman összehangolt együttműködést kíván az orvos, az  edző, valamint természetesen  a sportoló gyermek és a szülők részéről. A mozgás közben fellépő igen alacsony (hipoglikémia), vagy igen magas (hiperglikémia) vércukorszint kialakulásának megelőzésére ugyanis össze kell hangolni a táplálkozást - a táplálék szénhidrát tartalmát, a táplálkozás időzitését az edzéshez, versenyzéshez viszonyítva -, az edzést - az edzés, vagy verseny időtartamát és jellegét -, valamint az inzulin adagját és beadásának időpontját.

Mindez nem lehetetlen, s a gyermek sportbeli sikere, a sportolás okozta örömök, társas kapcsolatok kárpótolnak a fáradozásért.