Ehhez türelem szükséges, mert a testmozgás, kondicionálás po­zitív hatásai csak 6-8 hét múlva válnak érezhetővé a beteg számá­ra is.

A terhelés fokozatosságának betartása érdekében a kondicioná­ló mozgásprogramoknak három szakaszát különíthetjük el. Kezdő, haladó és fenntartó szakasz.

A kezdő szakaszban végzett testmozgás alacsony intenzitású, betegek esetében a funkcionális kapacitás 50-60%-a.

Maga a mozgásprogram tartalmazzon könnyű gimnasztikát, izomfeszítő-, nyújtó gyakorlatokat az aerob állóképességet fejlesztő mozgás mellett. Az alacsony intenzitás és kezdeti rövid időtartam segít a kellemetlen mozgásszervi panaszok (izomláz, ízületi fájdal­mak) megelőzésében is.

Természetesen maga a betegség is befolyásolja a kezdeti sza­kaszban a terhelhetőséget. Koszorúérbetegnél, ha mozgásra mell­kasi szorító fájdalom lép fel (angina pectoris) a mozgásprogramot igen alacsony intenzitással, 40% körül ajánlatos kezdeni. Alsóvég­tagi érszűkület esetében, ha a mozgás bizonyos idő után fájdalmat okoz a végtagban, rövid ideig tartó 2-3 perces mozgás javasolt, 1-2 perces pihenők közbeiktatásával.

A mozgás alatti pulzusszám, valamint a szubjektív panaszok, tü­netek jelzik a legpontosabban mikor lehet fokozni a mozgás időtar­tamát és intenzitását. Amikor az addig végzett testmozgás már nem váltja ki a célként megjelölt pulzusszámot és végzése közben nem lépnek fel panaszok, következhet a haladó szakasz.

A haladó szakaszban a testmozgásnak mind az intenzitása, mind az időtartama növekszik. Betegek esetében az időtartamot növeljük nagyobb ütemben, nem az intenzitást. Számításba kell vennünk a betegség mellett az életkort is, mint a fizikai teljesítőképességet be­folyásoló tényezőt. Általános szabálynak tartják a mozgás intenzitá­sának növelésére, hogy 30 év feletti életkorban 10 évenként további egy hetet kell számítani az alábbi táblázatban ajánlott sémához. A lassú de biztonságos progresszió mellett a kezdő és haladó sza­kasz betegségtől és életkortól függően fél-egy évig eltarthat.

Ezt a szakaszt a kezdettől számítva általában hat hónap után le­het elérni. Ebben a szakaszban már általában kialakulnak a szerve­zet kedvező alkalmazkodási, adaptációs folyamatai, a jó kondíció, fittebbé váltunk.

Ezért a fizikai aktivitás intenzitásának fokozása nem szükséges. A szervek működésének további javulása nem várható, vagy csak minimális, a cél az elért eredmény tartása.

Más oldalról nézve ennyi időn keresztül rendszeresen végzett test­mozgás már életmódunk részévé válhat, kimaradása már hiányér­zetet okoz. Miután szervezetünk alkalmazkodott a testmozgáshoz, a beteg "egészségessé" vált, állóképessége, kondíciója javult, ami le­hetővé teheti azt is, hogy az addig végzett mozgásforma (pl. gyalog­lás) helyett más, számára talán kevésbé unalmas, szórakoztatóbb mozgásformát (pl. tenisz) válasszon. A lényeg, hogy a fenntartó szakaszban végzett mozgás számára örömöt szerezzen.

Összefoglalva

• testmozgás, fizikai aktivitás beteg esetében is jó kondíciót eredményez;
• a fizikai aktivitásnak azonban veszélyei is lehetnek ezért taná­csos egyénre szabott mozgásprogramot végezni;
• a mozgáspogram tervezésénél figyelembe véve az egyén egészségi állapotát és életkorát kell megválasztani a mozgás típusát, intenzitását, időtartamát, gyakoriságát, betartva a fo­kozatosságra vonatkozó irányelveket;
• állóképesség, de az izomerő, hajlékonyság, mozgáskoordiná­ció fejlesztése is;
• a beteg megismerve szervezetének reagálást a testmozgásra önmaga képes adagolni a számára legmegfelelőbb fizikai ak­tivitást
• a végső cél: képessé válni olyan testmozgás végzésére, ami örömöt jelent, életmódunk részévé válik.