A betegség a beteg számára általában számos tilalomfát jelent. Hem szabad ezt, vagy azt tennie, ne egye ezt, vagy azt, folytasson kímélő életmódot, ami többnyire teljes fizikai inaktivitást, vagy csak igen kevés testmozgást jelent. Ennek a következménye igen gyak­ran a betegségtudat kialakulása, egyfajta befelé fordulás, az egész­ségesektől történő elszeparálódás. Holott igen sok belgyógyászati betegségben, ámennyiben a beteg kezelése megfelelő az egészsé­ges emberek életmódját lehetne folytatni. Az életmód kialakításá­ban a rendszeres testmozgás szerepét nem szabad alábecsülni, mert bizonyos idő elteltével érezhetővé válik a munkavégző képesség ja­vulása, a jó közérzet, s maga a testmozgás is, ha azt szívesen csinál­ják örömöt okoz. (yem egyszer látni, hogy súlyos betegséget köve­tően, például szívizom infarktus után, ha megtörtént a rehabilitációs kezelés és a beteg utána is fokozatosan emelkedő intenzitással fizi­kailag aktív életmódot folytat, testileg-lelkileg jobb állapotba kerül, teljesítőképessége jobb, mint betegség előtt volt. Többnyire ugyan­is a betegségét megelőző életvitele olyan kockázati, rizikó tényező volt (pl. dohányzás, mozgásszegény életmód, súlyfelesleg, vagy el­hízás, elhanyagolt cukor-, vagy magasvérnyomás betegség) amely egyenes úton vezetett a betegség kialakulásához. Ha sikerül ezeken változtatni - abbahagyja a dohányzást, lefogy, vércukra, vagy vér­nyomása "jól beállított" és rendszeresen végez testmozgást-bár be­teg, mégis jóval egészségesebb, mint korábban, vagyis jobb kondí­cióban van.