Hazánkban is a szív- és érrendszeri betegségek tehetők felelőssé a halálozás 50 százalékáért. Ezen belül is vezető szerepet játszik a koszorúér-betegség okozta halálozás. Megelőzése a koszorúér-betegség kockázati tényezőinek csökkentésével, ezen belül a mozgásszegény életmód helyett rendszeres testmozgással lehetséges.

A már kialakult betegséget is kedvezően befolyásolja a rendszeres fizikai aktivitás, részben közvetlenül a szívre hatva, másrészt a betegség kialakulásában szerepet játszó faktorokat befolyásolva.

A szív működése gazdaságosabbá válik, javul az oxigén felvétele és szállítása a szervekhez, csökken a nyugalmi pulzusszám és a fizikai terhelésre bekövetkező pulzusszám-emelkedés, csökken a nyugalmi vérnyomás, adott terhelésre kevésbé emelkedik a vérnyomás, mindennek következtében nagyobb terhelést képes a beteg panaszmentesen teljesíteni. További előnye, hogy kedvezően befolyásolja a vérzsírok (ún. lipidek) összetételét, vagyis csökken a trigliceridek és emelkedik a HDL-koleszterin szintje, ami azért előnyös, mert míg a triglicerid az erek elmeszesedésének egyik oka, a HDL-koleszterin ez ellen véd. Emellett segít a súlyfelesleg csökkentésében, és pszichésen is kedvező hatású csökkentve a szorongást, depressziós állapotot. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a testmozgás önmagában többnyire nem elegendő, ha nem társul hozzá intenzív lipidcsökkentő kezelés (diéta, gyógyszer).

A rendszeres testedzés nem csupán koszorúérbetegek esetében előnyös, hanem valamennyi szívbeteg számára - kivéve ha a rendszeres testmozgás ellenjavallt (l. táblázat) -, mert érvényesülnek azok a mozgás által kiváltott adaptációs folyamatok, amelyek révén teljesítőképességük, kondíciójuk javul.

A kondicionáló program kialakításakor bizonyos irányelveket ajánlatos szem előtt tartani.

A szívbetegek betegsége, teljesítőképessége, valamint klinikai állapota szabja meg a további teendőket.

a) Ismert szív- és érrendszeri betegség, klinikailag stabil, megfelelően kezelt állapot, ilyenkor az intenzívebb testmozgásnak alig nagyobb a kockázata, mint egészségesek esetében.

Ebbe a csoportba tartoznak:

Veleszületett szívrendellenességek, szívbillentyűhibák, koszorúér-betegség, beleértve lezajlott szívizom infarktust, koszorúér-tágítást (PTCA), vagy műtétet (bypass) is, szívizom elfajulások.

Klinikai állapot:

Megszokott tevékenység mellett panaszmentes, vagy csak csekély panaszok (légszomj, mellkasi fájdalom, szívdobogás érzése) jelentkeznek terheléses vizsgálatok során 6 MET fölötti teljesítmény, terhelésre megfelelően emelkedik a szisztolés vérnyomás, hiányoznak a szívelégtelenség tünetei (terhelésre jelentkező nehézlégzés, fáradtság, májduzzanat, bokavizenyő, éjszakai többszöri vizelés), EKG-a kamrai ritmuszavar jelei nem láthatók.

Javasolt mozgásintenzitás:

A terheléses vizsgálat során nyújtott teljesítménytől függően, adott intenzitással (pulzusszám testedzés közben), időtartammal, gyakorisággal, fokozatosan emelt adagban.

Mozgásprogram:

Ambuláns mozgásprogram végezhető.

b) Azok a szívbetegek, akiknél a fizikai aktivitás állapotuk miatt jelentősebb kockázattal jár.

Ebbe a csoportba lényegében az a) pont alatt felsoroltak tartoznak, azonban klinikai állapotuk súlyosabb:

a megszokottnál kisebb terhelésnél, vagy akár nyugalomban is jelentkező panaszok (I. fentebb), korábban két, vagy több szívizominfarktus, terhelésnél 6 MET alatti teljesítmény, kóros EKG-változásokkal, terhelésnél a szisztolés vérnyomás esése, korábbiakban súlyos szívritmuszavarok.

Javasolt mozgás:

Egyéni állapottól függően a kérdésben járatos orvos előírása szerint, fokozott orvosi ellenőrzés (EKG és vérnyomás monitorozása) mellett folytatott rehabilitációs program.

Mozgásprogram:

Intézetben végzett mozgásprogram mindaddig, amíg a klinikai állapot nem teszi lehetővé az ambuláns formában történő folytatását.

c) Azok a szívbetegek akik számára a kondicionáló testedzés folytatása ellenjavallt.

Megfelelő kezelés esetén nem kizárt ezekben az esetekben sem a klinikai állapot javulása, amikor szigorú ellenőrzés mellett megkezdhető a mozgásprogram.