Természetesen, mint ahogyan a legtöbb betegség esetében, így ebben az esetben is a megelőzésre lenne célszerű a hangsúlyt fektetni és nem a kezelésre, különösen azért, mert a csontritkulás okai 70 százalékban az életmódban keresendők. A genetikai hajlam csak 30 százalékban vesz részt a betegség kialakulásában, vagyis a tudatos, kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás, a rendszeres testmozgás (különösen a csontokra ható sportágak szerepeltetése, mint pl. a súlyzózás, labdajátékok, stb.), a dohányzásmentes életmód, a koffeintartalmú italok és alkohol minimalizálása rendkívül nagy szerepet játszik a betegség kialakulásának megelőzésében.

De mi történik akkor, ha már kialakult a betegség? Mire célszerű figyelni a mozgásprogram kialakítása közben?

Tudományos közlemények eredményei szerint a rendszeres testmozgásnak nem csupán a megelőzésben, hanem a csontritkulás kezelésében is lényeges szerepe van. Egyrészt a csontbontó folyamatok késleltetése, másrészt a csontritkulás talaján kialakult csonttörések elkerülése miatt.  A hatékony mozgásprogram azonban csak orvosi kontroll és személyi edző, ill. gyógytornász irányítása mellett valósítható meg.

Első és legfontosabb lépés a kezelőorvossal történő egyeztetés. Célszerű rákérdezni a betegség aktuális stádiumára, ill. hogy melyek azok a mozgáselemek, amelyek nem ártanak, nem terhelik nagymértékben a csontokat, hanem előmozdítják a csontritkulás mértékének lassítását, valamint erősítik az izmokat és javítják a mozgáskoordinációt, egyensúlyérzékelést. Ennek megállapításához orvosi segítségre van szükség. Talán azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a rendszeres mozgás sem tudja sajnos a csontokat visszaépíteni, ezért az orvos által felírt gyógyszerekre mindvégig szükség van.

A csontritkulás meglétekor kialakított edzésprogramnak tehát több célja van: egyrészt a csontbontó folyamatok lassítása, másrészt az izomerő, rugalmasság, mozgáskoordináció fokozása. Mindezekkel a képességekkel jelentősen csökkenthető a csonttörések kialakulásának esélye. Tehát komplex mozgásprogramra van szükség, amely tartalmaz állóképességi elemeket (úszás, kerékpározás, zenés torna, stb.) és erősítő gyakorlatokat is. Mindezeken belül azokat a sportágakat kell preferálni, amelyek ne fejtenek ki nagy nyíró, húzó, csavaró-erőt a csontokra. Ilyen például a gyaloglás, nordic walking, evezés, kerékpározás, sífutás, stb. Az úszás az egyetlen olyan sportág, amely gyakorlatilag egyáltalán nem hat a csontokra, mégis nélkülözhetetlen szerepet kap a csonttörések megakadályozásában. Ugyanis úszás közben szinte mindegyik izmot megmozgatjuk. A szabályos légvételek és a ciklikus mozdulatok ismételgetése számos új ideg-izom kapcsolatot alakít ki, amellyel javul a mozgáskoordináció, az egyensúlyérzékelés. Éppen ezért csökken a szerencsétlen mozdulatok következtében kialakuló esések száma, ezzel együtt a csonttörések kialakulása.

Ha a csontritkulás mértéke lehetővé teszi, akkor az erőfejlesztő tréningeket érdemes súlyzózással, ellenállással szemben végzett gyakorlatokkal összekötni. Mivel ekkor több irányú erő is érkezik a csontokra. Ha azonban a csontritkulás mértéke előrehaladott, akkor a súlyzózás helyett a saját testtömeget, ill. annak egy részét érdemes erősítésre alkalmazni. Például széken ülve először az egyik térdet, majd a másikat felemelni és apró emelő mozdulatokat végezni.

A gyakorlatok időtartamát érdemes kis lépésben, fokozatosan növelni, kezdetben 5-10 perc mozgás is elegendő.

Természetesen célszerű a megfelelő ruházat, sportcipő viselésére is hangsúlyt fektetni a biztonságos mozgás érdekében. Ha a csontritkulás mértéke nagy és jelentős hátfájás társul hozzá, akkor a vízben végzett gyakorlatok és az úszás a legjobb választás.

A jól felépített mozgásprogram hatására fokozható az izomerő, csökkenthető a csonttörések kockázata és a rossz mozdulatok esélye által kialakított szorongás. Mindehhez azonban orvos és gyógytornász, ill. személyi edző folyamatos irányítására, kontrolljára van szükség.