Immunrendszer

Az immunrendszer képes a szervezetben lévő saját és idegen anyagok elkülönítésére, esetleges tolerancia (tűrés) kialakítására, szükség esetén eliminációjára (eltávolítására). Legfontosabb feladata a különböző fertőzések és daganatok elleni védekező mechanizmusok kialakítása és véghezvitele (Simon, 2005).

A limfociták fehérvérsejtek, a vörös csontvelőben képződnek, melyek a csecsemőmirigyben és különböző perifériás nyirokszervekben alakulnak T és B limfocitákká. Képesek a saját vagy idegen antigének felismerésére, válaszreakció kialakítására. Vörös csontvelőben termelődő fehérvérsejtek, melyek az immunválasz effektor (végrehajtó) funkcióiban szerepelnek. Megkülönböztetünk neutrofil granulocitát, melynek főszerepe a gyulladásos folyamatokban való közreműködés. Magja jellegzetesen 2-5 lebenyű. Az eosinofil granulocita a paraziták elleni küzdelemben kap jelentőséget. A neutrofilekhez hasonló sejtek, csak sejtplazájuk festés során pirosabbra festődik, innen kapta a nevét. A felszínen IgE receptorral (receptor: specifikus kötőhely, az odaillő anyag kötődése során sejten belüli jelek képződnek) rendelkező, belsejében bazofil szemcsékkel (granulum) rendelkező  bazofil granulocita a gyulladásos folyamatokban vesz részt. Speciális szerepük van az allergiás reakciókban. Ez utóbbi a receptorral való kapcsolódás során kiüríti biológiailag aktív anyagokat tartalmazó granulumait (sejtplazmában lévő szemcsék). A szövetekben ún. hízósejtekké alakulnak.

 

Hormonok

A belső elválasztású, ú.n. endokrin mirigyek által termelt váladékot hormonnak nevezzük. Az endokrin rendszer együttműködésben áll az idegrendszerrel. A belső elválasztású mirigyek testszerte megtalálhatóak, hatóanyagaikat, a hormonokat- a vérbe ürítik, és ezzel ún. humorális úton távoli hatásokat fejtenek ki anyagcserére és egyéb életfolyamatra.  A hormonrendszer (endokrin rendszer) oly módon hangolja össze a szervezet különböző rendszereinek tevékenységét, hogy az megfeleljen a külső és belső környezet változó igényeinek.

Sport-élettani szemponból talán a mellékvese az egyik legfontosabb endokrin szerv. A mellékvese kéreg- és velőállománya belső elválasztású mirigyként működik, tehát hormonokat termel. A velőállomány ún. katekolaminokat (adrenalin, noradrenalin, dopamin), a kéregállomány pedig szteroidhormonokat (glükokortikoidok, mineralokortikoidok, szexuál-sztreoidok) választ el.

A mellékvesének igen bőséges a vérellátása, számos artéria és egy véna látja el és az ACTH-n (adrenokortikotróp hormon) keresztül az agyalapi mirigy szabályozása alatt áll. Az ACTH elválasztás a nap folyamán szabálytalan kiugrásokat mutat, amelyet a mellékvesehormonok változása párhuzamosan követ. Ezt nevezzük napszakos (cirkadián) ritmusnak. A stresszhelyzetek (félelem, szorongás, rettegés) jelentősen fokozzák az ACTH elválasztást.  A mellékvese által termelt, keringő magas glükokortikoid szint gátolja az ACTH elválasztást, és az agyalapi mirigyben megmutatkozó gátlás foka a keringő glükokortikoid szinttel egyenesen arányos. A gátló hatás egyaránt érinti az agyalapi mirigyet és a hipotalamuszt is. Alaktanilag két sejttípus található itt, a sejtek 90 %-a adrenalint, 10 % pedig noradrenalint termel. Az adrenalin a noradrenalinból alakul ki egy enzim segítségével. Kis mennyiségben dopamin is termelődik. Ezen hormonokat együttesen katekolaminoknak nevezzük. A vérben ezen hormonok nagy része szulfáthoz kötődve található, ilyen formában inaktívak. A katekolaminok nagy része a átalakult formában a vizelettel választódik ki.

A katekolaminok elválasztását az idegsejtekből felszabaduló acetilkolin indítja el.

Az adrenalin és  a noradrenalin serkenti az idegrendszert, valamint glükóz felszabadulást vált ki a májban és a vázizomban, mozgósítja a szabad zsírsavakat és fokozza az energiaforgalmat. Mindezen hatásokat az alfa és a béta receptorokra hatva fejtik ki. Fokozzák a szívizom összehúzódását, a szívfrekvenciát, valamint a szívizom ingerlékenységét, ezáltal ritmuszavarokat okozhatnak.

A noradrenalin csaknem minden szervben érösszehúzódást vált ki, az adrenalin tágítja a vázizom és a máj ereit. Az adrenalin fokozza az éberséget, emberben szorongást és félelmet vált ki. Az adrenalin kifejezettebben emeli a vércukrot mint a noradrenalin.

A dopamin élettani szerepe a vérkeringésben még ismeretlen. Külsőleg adott dopamin  a vesében és a belek ereiben tágulatot okoz, máshol érösszehúzó hatású.

Éber nyugalmi állapotban a katekolaminok elválasztása alacsony szintű, ez alvás alatt még inkább csökken. Vészhelyzetekben a mellékvesevelő hormonelválasztásának nagyon nagy jelentősége van.  Az általános szimpatikus aktivitásfokozódás részét képezve a katekolaminok elválasztása emelkedik, az általuk kiváltott élettani hatások segítségével  vagyunk képesek a stresszhelyzetek leküzdésére. Ezt nevezzük Cannon féle vészreakciónak.

A mellékvese sejtjei zsírban gazdagok. A kéreg mindhárom zónája termel kortikoszteront, a zona glomerulosa aldoszteront, a két belső zóna pedig kortizolt és szexuálhormonokat választanak ki. A glükokorikoidok a szénhidrát és a fehérje-anyagcserére széleskörűen hatnak. A kortizol a legfontosabb glükokortikoid, mely az inzulin hatásait ellensúlyozza. A glükokortikoidok hatásainak részletesebb ismertetése szerint fokozzák a fehérjebontást és serkentik a májban a glikogén szintézist, emiatt emelik a vércukorszintet. A perifériás szövetekben anti-inzulin hatást fejtenek ki és súlyosbítják a meglévő cukorbetegséget.  A glükokortikoidok gátolják az ACTH elválasztást, fokozzák a vesén keresztül a víz kiválasztást. A glükokortikoidok csökkentik a vérben a keringő eozinofil fehérvérsejtek számát, mivel hatásukra ezen sejtek fokozottan választódnak ki a lépben és a tüdőben. Ezen kívül csökkentik a basofil fehérvérsejtek számát is, viszont növelik a neutrophil granulocyták, vérlemezkék és a vörösvérsejtek számát.  Csökkentik a keringő össz-fehérvérsejszámot, a nyirokcsomók és a csecsemőmirigy nagyságát. Utóbbi hatásokat immunszupresszív hatásnak hívjuk, azaz az immunrendszer működését gátolják, ezért nagy adagban a szervezet védekezőképességét csökkentik.

Csökken hatásukra a csontképződés is, mivel gátolják a csontképző sejtek működését. Ezen kívül csökken a Ca felszívódása a bélből, valamint növekszik a Ca ürítés a vesén keresztül. Mindezen hatásokra nagy adagú  glükokortikoid a csontállomány csökkenését eredményezi. Gátolja a kötőszöveti sejtek működését, ezért a sebgyógyulás elhúzódik. 

Fokozzák a magzati tüdőben a surfactant szintézist, ezért elősegítik a magzati tüdő érését.

Ha egy ember ki van téve a potenciálisan káros ingereknek, akkor fokozódik az ACTH elválasztása és emelkedik a keringő glükokortikoidok szintje. Ez a hormonemelkedés elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a szervezet túlélje az őt károsító ártalmak következményeit.

 

Edzés következtében kialakult változások

A rendszeres, magas intenzitású, hosszú időtartamú testmozgás- különösen az élsport - nagy megterhelést ró a szervezetre. A sportolás során olyan immunrendszeri- és endokrin változások következnek be, melyek lényegében más stresszhelyzetekben is kialakulnak. Az edzésintenzitás- ill. időtartam függvényében változik a stresszhatás mértéke. Rövidtávon megnő a katekolaminok termelődése, hosszútávon a kortizol kiválasztás is emelkedik (Pedersen és Hoffmann-Goetz, 2000). Ismételt edzések hatására - ha a két tréning közötti regeneráció nem megfelelő - eltérő mértékű és ütemű endokrin válasz alakul ki. Ha két edzés között csak három óra pihenés történik, a második tréning után sokkal nagyobb mértékű változások jönnek létre a neuroendokrin (Ronsen et al. 2000) és a leukocita (Ronsen et al. 2001) rendszerben. Mi a különbség a két edzés közti hat óra és három óra pihenőidő között? Ha két, magas intenzitású állóképességi sportprogram között csak három óra telik el, akkor kifejezettebb katekolamin (adrenalin és noradrenalin) válasz-, ACTH és kortizol-emelkedés jön létre (Ronsen et al. 2002). Mindemellett a vérben a neutrofil granulociták száma jelentősen emelkedik (neutrofília), valamint a limfociták száma csökken (limfocitopénia) (Ronsen et al. 2002). Ezen változások nem kedveznek a szervezet fertőzésekkel-, betegségekkel szembeni védekezésében.  

A magas intenzitású ill. időtartamú edzéssorozat hatására a felső légúti fertőzések előfordulási gyakorisága jelentősen nő (Gleeson, 2000). Köztudott, hogy a nyálkahártya fertőzésekkel szembeni védelméért az ú.n. immunglobulin - A (Ig-A) felelős. Az Ig-A szint mérése nyálból vett kenetből nagyon könnyen elvégezhető. A nyál Ig-A koncentrációját számos külső tényező befolyásolja, úgymint az egyén edzettségi szintje, az edzésintenzitás és annak időtartama is (Gleeson, 2000). A szájnyálkahártya Ig-A koncentrációjának méréséből következtethetünk a sportoló felső légúti fertőzésekkel szembeni fogékonyságára (Fahlman et al., 2001 és Mackinnon et al., 1993). Nem csak az  intenzív edzésprogram hatására, hanem már egyetlen magas intenzitású tréning végére is kialakul az Ig-A szint kb. 30 százalékos csökkenése (Engels, et al., 2004). Egy maratoni táv megtétele alatti kedvezőtlen immunglobulin hanyatlás nők és férfiak körében egyforma mértékben következik be (Niemann et al., 2002). Természetesen a harmadára csökkent nyálkahártyavédelem nem feltétlenül jelent felső légúti fertőzést. A megbetegedési ráta kb. 5-17 százalék (Engels et al., 2004). Az Ig-A szint nem csak az edzések függvényében változhat, hanem egyéb tényező is befolyásolja, mint például a táplálkozás, környezeti hőmérséklet, pszichés stressz, stb.