A mézet már az ókorban ismerték, hatalmas gyógyítóerőt tulajdonítottak az „Isten eledelének"- ahogyan akkoriban aposztorfálták. A vadméhek terméke a cukor széles körű elterjedésekor vált népszerűvé.

A mézet a szorgos méhek a virágok kelyhéből összegyűjtött alapanyagokból - a nektárból - nyerik, melyet elraktározása során képződik a magas cukortartalmú forma. Fél kilogramm méz előállításához annyit kell repülniük, hogy ezalatt hatszor körberepülnék a Földet, s mindeközben 3-5 millió virágra kell rászállniuk.

A méznek rengeteg fajtája létezik. Az erdei mézek sötét árnyalatúak, míg a virágból nyert nedű világosabb. A legismertebb fajta talán az akácméz, amely sokáig folyékony marad és lágy íze miatt gyakran használjuk sütéshez, főzéshez.

Mit rejt magában? Természetesen cukrot (szőlőcukrot, vagyis glükózt és gyümölcscukrot, azaz fruktózt), valamint megyannyi értékes vitamint (B-vitaminok, K-, C-vitamin) és ásványi anyagot (kalcium, magnézium, kalcium, foszfor) hordoz.

Köhögés-, megfázás alatt érdemes teánkat mézzel ízesíteni a méz gyógyító hatása miatt (Drouet, 1983). Nem csak a légutakra, tüdőre fejt ki regeneráló hatást, hanem a bőrt is gyógyítja, táplálja (Molan, 1999). A kozmetikaipar is régóta ismeri csodatevő hatását, ezért krémekben, testápolóban, tusfürdőben is előszeretettel alkalmazott komponens.