Klasszikus masszírozás

A klasszikus masszírozás alapjait egy svéd gyógytornász, Per Henrik Ling és egy holland orvos, J. Georg Mezger teremtette meg az 1900-as évek elején. Módszerükkel lehetővé tették a vénás-, és nyirokrendszer pangásának megszüntetését, az izomtónus szabályozását, a lokális vérkeringés javítását, az izomzat oxigén ellátásának fokozását, a szövetek turgorának és táplálásának javítását, fájdalomcsillapítást, a vegetatív idegrendszer működésének szinkronizálását, szöveti letapadások, hegek fellazítását és pszichés relaxációt. A klasszikus masszázs öt alapfogást különböztet meg, melyek a következők: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, vibrálás. Simítással főleg a vénás-, és nyirokpangás szüntethető meg, de az idegrendszer kifejtett nyugtató hatása sem hanyagolható el. A manuális nyirokdrenázs is a simító mozdulatokat használja. A gyúrás főleg a nagyobb izomcsoportok lazítására alkalmazható technika. A hát lapos izmainak nyújtása görgetéssel végezhető. A dörzsölő mozdulatok hatására a bőr hízósejtjeiből hisztamin szabadul fel, amely a bőr kipirulásához, az érfal áteresztőképességének fokozásához vezet. Az ütögetés rövid, veregető mozdulatokból áll. A hát és a mellkas apró mozdulatokkal való ütögetése igen hasznos lehet krónikus bronchitisben, idős betegek hiposztatikus tüdőgyulladásában, mivel elősegíti a szekrétumok oldódását, köpettel való ürítését. A vibráció fájdalomcsillapító és izomlazító hatást fejt ki. A lábak rázogatásával a hasüreg szerveit, izomzatát lehet befolyásolni. Összefoglalásul elmondható, hogy a klasszikus masszázst a reumatológiai, neurológiai, belgyógyászati betegségek kiegészítő terápiájára, valamint sérülések, balesetek utáni rehabilitációban, fibromialgia szindrómában, gyermekkori fejlődési zavarokban, operáció utáni állapotokban alkalmazható. Vannak azonban olyan kórállapotok, amelyekben a masszázs nem végezhető el, ezek a következők: lázas betegségek, gyulladások, fekélyek, tumoros folyamatok, limphomák, hemofília, véralvadásgátlók szedése, trombózis, trombózis hajlam, dekompenzált szívelégtelenség, reflexdisztrófiás szindróma (Sudeck), érelmeszesedés, súlyos arteriosclerosis, stb.

A klasszikus masszázs egy speciális fajtája, amelynek hatására a nyirok-keringés fokozható. Alacsony intenzitású, körkörös mozdulatokkal végzik. Javallatai a következők: nyiroködéma (a malignus folyamatok kivételével!), krónikus vénás elégtelenségben létrejött ödéma, reumás betegségek, Sudeck-szindróma, sérülések, műtétek utáni ödémák, stb. Nem javasolt viszont malignus folyamatokban, trombózis, tbc, stb. esetén.

Reflexzóna masszázs

A reflexzóna masszázs a szegmentális reflexek kialakításán alapul. Ezáltal a szervekhez, szervrendszerekhez elektromos inger érkezik, amely az adott szervek működését befolyásolja. Számos válfaja ismert: kötőszöveti masszázs, periosteum kezelés, kolon-terápia, talpmasszázs.

Kötőszöveti masszázs

Elisabeth Dicke gyógytornász fejlesztette ki a kötőszövet masszázst 1929-ben. Ha a belső szervek valamelyike (epehólyag, gyomor, tüdő, stb.) beteg, akkor a törzs különböző helyeinek tapintása során zónák fedezhetők föl. A zónák (vagyis kötőszöveti kötegek) sokszor szabad szemmel is jól látható kitüremkedések, vagy „besüppedések" képében. Minden kötőszöveti zónához rendelhető egy szerv, amelyet először egy angol neurológus, Head írt le 1893-ban. A kötőszöveti masszázs során az egyes zónákhoz tartozó szervek működését lehet befolyásolni. A mozgásszerveket érintő funkcionális kórképek esetén, különböző szervbántalmakban hatékony terápiának bizonyul. Gyulladásos megbetegedések, tumorok és pszichiátriai kórképek esetén viszont a masszázs terápia kontraindikált.

A következő részben a  tenyérmasszázsról, a távol-keleti masszázsfajtákról, az akupresszúráról és a shiatsu-ról olvashat!