A szervezet egészséges stabilitásának egyik feltétele az, hogy a szükséges építő anyagok az igényeknek megfelelő mennyiségben és arányban folyamatosan rendelkezésre álljanak hosszabb idő távlatában. Ennek ellenére, vagy éppen ezzel együtt az emberi test összetétele is változik az élet során. Az életkor függvényében természetesen változik a szöveteket felépítő vegyületek mennyisége (pl. a zsírok és a fehérjék egymáshoz, valamint a testtömeghez viszonyított aránya). A víz és az ásványi sók térfogata nő a különböző szövetekben (zsír-, izom- és csontszövet), továbbá a testtömeg növekedésével párhuzamosan vagy azt követően. Az egy-egy életszakaszban jelentősen megváltozhat a testalkotók egymáshoz vagy a teljes testtömeghez viszonyított aránya is [1].
A testösszetétel vizsgálatára kidolgozott módszerek technikailag két csoportba oszthatók:

• A (1)közvetlen kémiai vizsgálatok azok, amelyek segítségével az egyes szervek és szervrendszerek szöveteit alkotó sejtek száma, kémiai összetétele, mérete és  tömege állapítható meg. Ez a módszer tulajdonképpen csak tetemek vizsgálata útján oldató meg, így elérhetősége jelentősen limitált [2].  
• A vizsgáló módszerek másik csoportja (2)indirekt úton, bizonyos elméleti megfontolások, összefüggések és modellek alapján különíti el a testösszetevőket, elsősorban a testünkben lévő zsír mennyiségét vagy arányát a teljes testtömegben.

A második vizsgáló módszeren belül, egyik legnépszerűbb módszer (a test különböző kitüntetett pontján mért bőrredő mérése mellett) a bioelektromos impedancia analízis (BIA) alapján végzett testösszetétel meghatározása.
Minden (BIA) módszert használó testösszetétel analizátor készülék - esetünkben (a Kar munkacsoportja az InBody720 készüléket használja) is - a test teljes víztartalmának térfogatát méri. Mivel ez fordítottan arányos az impedanciával, lehetséges a test teljes víztartalmának térfogatát meghatározni a mért impedancia segítségével. Ezen kívül tudjuk, hogy az egészséges testben az FFM (zsírmentes tömeg) mindig 73,3% vizet tartalmaz. Ez az adat embertípustól és nemtől függetlenül állandó. Ezért ha ismerjük a test teljes víztartalmának térfogatát, az FFM kiszámítható (a kiszámított FFM értéket levonjuk a testtömegből, megkapjuk a test zsírtartalmát is) Alapvető követelményként azonban figyelembe kell venni (a reprodukálhatóság okán) az azonos napszakban, vizeletürítés után, fizikai aktivitás előtt, végzett mérést [3].

A bevezetőben leírt fiziológiás evidenciákat elfogadva más a „követelmény" a sportolók esetében. Fontos szempont az optimális testösszetétel az adott sportág mozgásanyaga, térbeli szerkezete, szabályai alapján, mert nem hasonlítható össze a relatív zsírtömeg egy triatlon- és egy kajak - kenu versenyző esetében. Ilyen megfontolás alapján kimondható, hogy az egyes sportágakban versenyző sportolók sportág specifikus testösszetétellel rendelkeznek. A legfontosabb a zsír- és az izomtömeg aránya, amely jelentősen befolyásolja az edzhetőség és ezek alapján a teljesítmény mértékét. Az izomtömeg és a fizikai valamint fiziológiai teljesítmény jól ismert kapcsolata, továbbá az edzéshatások és az izomtömeg összefüggése értelmében a leggyakrabban a sporttudomány alkalmazza e becsléseket. Technikailag az izomtömeg becslésének egyik jelentős korlátja az, hogy ebben az esetben nem áll rendelkezésünkre olyan általánosan elfogadott referenciamódszer („golden standard"), mint például a test zsírtartalmának jellemzésekor a test sűrűségén alapuló becslés. A két változó kapcsolata minden elemzett korcsoportban és sportágban szignifikáns és fordított. Ez utóbbi azt jelenti, hogy amennyiben az izomtömeg nagyobb, a becsült zsírtömeg kisebb és megfordítva. A szignifikáns korrelációk természetesen nem utalnak a tömeg százalékában kifejezett arányok nagyságára, vagy az abszolút tömegek különbségeire. A felnőtt sportolók relatív izomtömege sportáganként különböző. A harántcsíkolt izom legnagyobb aránya a kajakozóknál és kenuzóknál jellemző. A legkisebb relatív izomtömeget az öttusázóknál figyelhetünk meg. Ez utóbbi sem kevés, a versenyzők tömegének 45%-a edzett izom. Nagyon egyszerű és főleg értelmetlen szembeállítása lenne a sportágaknak, ha csak az izomtömeg ismeretében fogalmaznánk meg következtetéseinket[4]. Edzőnek és versenyzőnek együttműködve meg kell találnia azt a legnagyobb izomarányt, amely a fizikai számokban alapul szolgál a jó teljesítményhez.

Az InBody720 típusú készülék másik fontos előnye, hogy szegmentálisan (testrészenként) is képes sovány testtömeget becsülni, így jó eséllyel tervezhető a végtagok izomerejének fejlesztése, kiváltképp sérülés utáni rehabilitáció alatt/után. Jól használható információ a hasüregi zsír változása, illetve az összzsír és a hasüregi zsír mobilitása fizikai aktivitás és pihenő időszak alatt/után, kiváltképp az előkészítő szakaszban, akár a teljesítménysport / egészségmegtartását célzó, tervezett, fizikai aktivitás területén. Hangsúlyozni kell, hogy a rekreációs tevékenységet végzők körében (és Ők jóval többen vannak, mint a versenysportolók) nagyon népszerű az InBody család bármelyik típusa, legnagyobb erényével, a megbízható (bármikor reprodukálható) és gyors eredményével.

Természetesen ez egy követelmény, de az optimális testösszetétel minden esetben alapvetően az adott személy alkatától függ, így a sportági kiválasztás időszaka rendkívül nagy hozzáértést követelő, körültekintő szakmai kihívás. Fontos tehát leszögezni és megfontolni: nem elég (szabad) „csak" a testtömeg változása alapján minősíteni a velünk együttműködő páciens (versenysportoló/amatőr) aktuális állapotát.

A legfontosabb a két testalkotó egymáshoz és a testtömeghez viszonyított aránya! Ezt pedig az InBody720 típusú készülék megbízhatóan képes követni.

Az InBody készülék mérési lapja
(kattintson a képre, ha részletesen meg akarja nézni!)

Irodalom

1. Wajchenberg BL, Bosco A, Marone MM, Levin S, Rocha M, Lerario AC, Nery M, Goldman J, Liberman B (1995):  Estimation of body fat and lean tissue distribution by dual energy x-ray absorptiometry and abdominal body fat evaluation by computed tomography in Cushing’s disease. Jounal Clinical Endocrinology Metabolizm 80:2791–2794.
2. Bodzsár É. (1999): Humánbiológia. Fejlődés: növekedés és érés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
3. Ihász Ferenc-Rikk János (2011): Egészségfejlesztés. Szerzői kiadás. Győr.
4. Mészáros János-Ihász Ferenc-Zsidegh Miklós-Mészáros Zsófia (2011): Életkor – Testi felépítés – Testösszetétel. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Budapest és a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar Győr tankönyve. Budapest. Kézirat.

A cikk szerzője:
Ihász Ferenc (Nyugat-magyarországi Egyetem, Apáczai Csere János Kar, Sporttudományi Intézet, Győr)