A témák átbeszélése után - a pszichológus és a sportoló - közösen döntik el, hogy kell-e, érdemes-e a beszélgetést folytatni. Megfogalmazható-e olyan probléma, ami pszichológiai eredetű, amin érdemben tud a sportoló dolgozni, ill. akar-e változtatni hozzáállásán, ami a teljesítményét negatívan befolyásolja.

Sokszor úgy várnak el teljesítmény javulást a sportolók, hogy valaki, vagy valami más változzon körülöttük, mondjuk az edzés módszer legyen jobb, vagy az edző legyen elfogadóbb, de az kevésbé jut eszükbe, hogy valamiben ők is megváltozzanak. Pl. nagyobb erőfeszítéssel, kitartóbban dolgozzanak, vagy ismerjék fel, hogy társaikkal nagyobb összhangra van szükségük, jobban kell alkalmazkodniuk a csapat normáihoz, hogy a csapatukban megbecsült, elfogadott taggá váljanak. Sorolhatnánk a típusos problémákat, de a gondok egyéni megközelítést követelnek, amihez a sportolónak keményen meg kell dolgoznia ahhoz, hogy a probléma kibontható legyen a pszichológus számára. Ehhez önmagáról tapasztalatokkal kell rendelkeznie, saját magát, érzéseit, gondolatait kell megfigyelnie, tudatosítania, követnie. Tehát mielőtt a pszichológushoz elmenne, előzetesen tapasztalatokat kell gyűjtenie magáról, mint teljesítő emberről, ill. az őt befolyásoló tényezőkről, hogy elő tudja adni, mi is zavarja őt. Alapos ön megfigyelésre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy el lehessen indulni a sportoló problémáinak mélyebb megismeréséhez.

Felsorolunk néhány tünetértékű jelzést, amit érdemes pszichológussal átbeszélni:

Sokan úgy képzelik, hogy majd a pszichológus megtalálja a problémát, neki csak válaszolnia kell a kérdésekre - ez a megközelítés nagyon kevéssé eredményes. Senki nem úszhatja meg a pszichológiai munkát, sőt neki magának is sokat kell foglalkoznia magával, megfigyeléseket kell tennie, következtetnie kell, előre vetített eseményeket kell mérlegelnie stb.