Az alábbiakban azokat a pszichológiai, pszichoterápiás módszereket fogjuk ismertetni nagyon röviden, amelyeket eredményesen tudunk felhasználni az élsportolók felkészítésében.

Minden felhasználható módszer alapja egy speciális emberi kapcsolat: kliens és pszichológus/terapeuta között, tehát ne gondolja az olvasó, hogy ha a módszer lényegét megérti, már alkalmazni is tudja magán. Az alábbi módszerek sajnos nem olyan gyorsan hatnak, mint a kémiai anyagok, amelyeket doppingszerként ismerünk, de legálisak és hosszabb távon olyan személyiségbeli gazdagodást jelentenek, amelyek a sportoló ember későbbi életszakaszát is jótékonyan befolyásolják. Pl. nagyobb önismerettel reális feladatokat fog kitűzni sportolás után, civil életében, vagy saját érvényesülési törekvését, becsvágyát tudatosabban fogja kezelni, mintha csak lappangva dolgozna benne.

Az ismertetésünk célja az, hogy felhívjuk az olvasó figyelmet azokra az eljárásokra, amelyek segítségével, a sportoló és a pszichológus közös erőfeszítéssel teljesítmény javulást, kiegyensúlyozott versenyzést érhetnek el. Akkor lesz hatékony az alkalmazott módszer, ha összhang van a cél, a választott módszer formája között, az adott feltételrendszer és az alkalmazási terület között.

A figyelem koncentrációjának tréningje 

A figyelem összpontosításának, irányultságának optimalizálásáért önálló programot dolgozunk ki: a sportági követelménynek megfelelően. A tudatos fejlesztés célja az, hogy a sportoló képes legyen kontrollálni a figyelmének az irányát, terjedelmét. Az átlagos fiatal ember hajlamos arra, hogy 99 %-ban a környezetét figyelje, kövesse a körülötte zajló eseményeket. Jóval ritkábban figyel saját testében zajló változásokra, csak akkor ha éhes, szomjas, vagy más fizikai szükségletet, fájdalmat érez.. A másik jellemzője, hogy könnyen változik a figyelmének a tárgya, sodródik, hol erre, hol arra figyel, amit éppen felhívja magára a figyelmét, amit érdekesebbnek talál.

Az optimális sportági feladat végrehajtáshoz speciális figyelmi irányultságra és fókuszáltságra van szüksége! Ezért nem mindegy, hogy az edzés során rátanul-e arra, hogy mikor mire figyeljen, mit emeljen ki és mit hanyagoljon el.

A sportágak között jelentős különbségek vannak, aszerint, hogy csak saját testére kell-e figyelnie a gyakorlat végrehajtásakor (pl. ugró atléta, műugró, korcsolyázó, tornász), vagy éppen még jó pár játékos társára, akikkel összjátékot kell produkálnia (pl. kosárlabdázó, labdarúgó).

Lényeges különbséget észlelhet feladataiban az ifjúsági sportoló, amikor a mozgás tanulás fázisában befelé kell figyelnie, az edzésen főleg saját testi folyamatainak finom érzékelését kell figyelnie. A versenyen inkább a külvilág felé, főleg ha ellenféllel játszik, pl. labdajátékos, akinek a térbeli szereplőket folyamatosan pásztáznia kell. A figyelem terjedelme is igen fontos, hogy mekkora területre figyeljen az adott tevékenység optimális végrehajtásakor. A figyelem fókuszát olyan mértékűvé kell szűkíteni, ami valóban fontos, pl. a labdára figyeljen a teniszező a szerváláskor, vagy a lőlapra figyeljen a sportlövő, ne a fegyverére.

A figyelem irányítása, szűkítése-tágítása olyan, mint egy fényképezőgép blendéje, mi irányítjuk, hogy mit is lásson a gép, mit élesen, mit kevésbé élesen. Ez a működés ugyanolyan módon tréningezhető működés, mint bármi más, van sportoló, aki ráérez, hogy mikor mire kell leginkább figyelnie, van, akit meg kell erre tanítani. A szükséges szempontok elsajátítása után már ő is tudatosan fogja kontrollálni figyelmének irányát, terjedelmét és a fókusz pontok sorrendjét.