A sportágak igen különböző kvalitást, személyiségbeli rátermettséget igényelnek. Olyan gazdag a teljesítmény felülete a különböző sportági működésnek, hogy szinte speciális „pályatükröt" lehet róluk megrajzolni. Ezek különböző képességeket foglalnak magukban, amelyek szükségesek az adott sportág magas szintű műveléséhez. Vannak általánosan érvényes pszichológiai követelmények, amelyek minden élsportolónak teljesíteni kell, és vannak olyan speciális követelmények, amelyek az egyes sportágak jellemzőjéhez illeszkednek.

A pszichológiai teszt módszerekkel a sportági jellemzők közül az általános és speciális képességeket vizsgálja a pszichológus. Nézzünk néhányat:

Az izgalmi szint jelentősége, hatása a teljesítményre

Valamennyien tapasztaljuk, hogy ha feszültek vagyunk, ha izgulunk, az a fizikai, szellemi teljesítményünkre kihat. Van olyan tevékenység, amit jótékonyan befolyásol, pl. ha száz métert kell úsznunk, gyorsabban fogunk úszni, ha kellően fel vagyunk pörgetve, de van olyan tevékenység, amit gátolni fog a megnövekedett izgalmunk, pl. szertorna elemeinek végrehajtását.

A sportági teljesítményhez hozzá lehet rendelni azt a feszültségi, izgalmi szintet, ami az optimális a teljesítményhez szükséges. Az alapszabály úgy fogalmazható meg, hogy minél intenzívebb mozgásos aktivitást igényel az adott teljesítmény (tehát minél nagyobb erőt, kitartást, sebességet igényel), annál nagyobb aktivációs, izgalmi szintet kell biztosítani hozzá.

Az úszást, futást, súlyemelést, kajakozást - nyilvánvalóan igen erős aktivációs szinten tudunk leggyorsabban kivitelezni. Ezzel ellentétes végletet jelentenek azok a sportági tevékenységek, ahol kicsi erőre, de nagyon finom apró mozdulatok sorozatára van szükség, pl. golf, curling, műugrás, torna, büntető dobás kosárlabdában, lövészet.

A két véglet között helyezkednek el a többi sportágbeli tevékenységek. Ha belegondolunk ugyanakkor a legfinomabb mozdulatot igénylő torna, vagy műkorcsolya elem mellett nagy erőfeszítést igénylő elemek következnek egy gyakorlaton belül is, ezért egyik sportági produkció kivitelezési szintje sem homogén, hanem váltakoztatni kell a versenyzőnek az aktivációs szinteket egy gyakorlaton belül is. Egyik pillanatban kifejezetten nagy energiát kell mozgósítania magában, hogy 50-70 kg-ját megforgassa szaltóként, majd lelassulva egy kézállásban álljon meg a gerendán. Az élsportolóknak a legnehezebb dolguk az, hogy az energizáltságukat folyamatosan változtassák. Csak annyit adagoljanak az adott pillanatbeli mozgásukhoz, amennyi ott kell, sem többet, sem kevesebbet. Igazán finomra kell hangolniuk magukat. Mintha egy autóval hol finom szlalomozó mozdulatot kell végre hajtanunk lassú tempóban, hogy biztosan kikerüljék a bolyát, hol meg teljes sebességgel száguldani, hogy időeredményünk jó legyen.

Ahhoz, hogy ezt a finom hangolást meg tudják tenni, tudatosan kell a feszültségi szintjüket váltakoztatni. Egyszerűbb dolga van annak, akinek egy sebességgel kell végig robognia a pályán, akár atlétikában, úszásban, kajakozásban. Minél többször kell váltania, minél többféle sebességre - annál finomabban kell éreznie a különbségeket, annál inkább kell kontrollálnia saját izgalmi szintjét - ami igen nehéz feladat.

A élsportolónak kontrollálnia kell, az energizáltsági, szorongási szintjét, ahhoz, hogy optimálisan működjön. Ezért mérjük meg pszichológiai tesztekkel az alkati szorongásukat, ill. versenyhelyzetbeli szorongás mértékét. Erre sokféle direkt és indirekt módszer áll rendelkezésre, önmegfigyelés és ráutaló jelek alapján. Egyszerűen végrehajthatók a Spielberger által összeállított szorongás kérdőívek, vagy Taylor tünetlistája, vagy a sportbeli helyzetekre applikáltak kérdőívek (CSAI -I, II), aminek kitöltésével az egyéni szinteket pontosan mérni lehet. Ezután jöhet a módszer elsajátítása, hogy a sportoló saját izgatottsági szintjét kontrollálni tudja. Ennek elsajátításához kitartásra, sok gyakorlásra, türelemre, önuralomra van szükség - mindezek predesztinálják arra a sportolót, hogy kiemelkedővé váljon.