Néhány gyakorlati tanácsot fogalmazunk meg az alábbiakban, ami sok fiatal számára irányadó lehet, és megfontolandó a tapasztaltabbaknak is. Az idővel való bánni tudást minden sportoló, tanuló fiatalnak el kell sajátítania.

Egyre kevesebb idő van arra, hogy edzeni lehessen, aki iskolás korú, ill. felsőfokú oktatási intézmény hallgatója, annak át kell gondolja mire, mennyi időt szánjon, hogy minden elfoglaltságára maradjon ideje. Aki még alacsony iskolai osztályba jár, hajlamos arra, hogy teljes szabadidejét a sportpályán töltse, ott szórakozik, érzi jól magát. A baj ott kezdődik, amikor összekeveredik a szórakozás az edzésmunkával. Világosan válasszuk ketté, mettől meddig dolgozunk, mikor kezdődik a traccsolás, a pletykálkodás ideje.

Minél több dolgunk van, akár az iskolai elfoglaltság, akár a különórák miatt, annál inkább megtanuljuk beosztani az időt. Van, akinek könnyen megy ez, van, akinek át kell beszélnie az edzőjével, vagy akár a szülők valamelyikével, hogyan is osszák be szabad óráikat, hogy mindenre jusson idő. Szabályos heti beosztást kell írni, órarend szerűen. Nehézséget az jelenti, hogy az adott időpillanatban abbahagyjuk azt a tevékenységet, és egy másikba fogjunk, amit megterveztünk magunknak. A váltás azért lehet nehéz, mert nem végeztük el a kitűzött feladatot, vagy éppen nagyon is jól érezzük magunkat benne.

Fontos, hogy az edzés sosem mennyiségi meggondolásból történjen, hanem tudjuk előre körvonalazni, mit miért és mennyit fogunk elvégezni ahhoz, hogy valamit elsajátítsunk, vagy éppen megtapasztaljunk. A minőségi edzésmunka a siker záloga. Minél magasabb szinten sportolunk annál inkább egyéni terhelhetőséget, fejlesztést kell az edzőnek belekomponálnia az edzéstervbe. Sokan a saját lelkiismeretük megnyugtatására rengeteget edzenek, sokszor túl is terhelik magukat, és emiatt kevéssé figyelnek az értékes részletekre. A többlet munkával megnyugtatják magukat, hogy felkészültek az adott versenyre, azt hangoztatják, hogy a munka meghozza az eredményét.

A kiélezett harcban csak az tud fejlődni, aki tudatosan, tervezetten készül minden edzésre, edzőjével átbeszéli, mit miért kell csinálnia ahhoz, hogy fejlődjön ebben, vagy abban. Sőt az edzésnapló arra is lehetőséget ad, hogy a benyomásait a sportoló leírja, milyen belső testi élményei voltak, mit csinált szívesen, mit kevésbé. Mindezek a megfigyelések az edzőnek támpontul szolgálnak ahhoz, hogy közösen tervezzék a következő mikro és makrociklus feladatait. A megfigyeléseket, eredményeket együtt elemezve fognak rájönni arra, mi vezetett eredményhez, és mi jelentett akadályt - ezáltal egyre finomabb, személyre szabott edzéstervet fog alkotni az edző. Egymásban is jobban fognak bízni, ha mindketten saját megfigyeléseiket kicserélve, átbeszélve konstruálják a felkészülési tervet.

Edzeni befelé figyelve, testi reagálásokat is észrevéve lehet csak eredményesen. Lehet gépiesen is edzeni, csak nem érdemes, hiszen nem is figyelünk arra, amit csinálunk. A mozdulatok pontossága, a technikai finomságok megtartása mindennél fontosabb, hiszen ez rögzül a sportoló agyában, nem mindegy, hogy mit ismétel százszor, rossz mozdulatot gyakorol be, vagy éppen a legjobbat.