A sportorvoslás feladatainak a végrehajtásában különböző érdeklődésű és képzettségű orvosokra van szükség. Az első feladat a kiválasztás. A jövő sportcsillagai a sportorvos rostáján mennek először keresztül. A kiválasztást a tehetséggondozás és az utánpótlás nevelés követi. Mindkét fázis aktív orvosi közreműködést feltételez. Ezt követi a többször említett edzéstervezés és -ellenőrzés (és háttér tudományos kutatás). Sportorvosi feladat még a higiénés teendők, a sportolás körülményeinek, a környezeti feltételeknek orvosi ellenőrzése is. Természetesen a sportorvos hagyományosan komoly szerephez jut a versenyek, mérkőzések kapcsán végzett gyógyító munkában is. Az ilyen jellegű gyógyítást alapvetően a sérülés határozza meg, de ezek általános jellemzőin túl, többnyire vannak olyan sportbeli sajátosságok, amelyek a sportorvos speciális felkészültségét igénylik. A sportorvostól nemcsak az egészség, hanem a teljesítőképesség gyors helyreállítását is elvárják, ami a terápián túl a sportorvosi rehabilitációs munka fontosságát emeli ki.

Miért fontos a megelőzés a sportegészségügyben?

A sportorvoslás felértékelődése tehát a sport szerepének felértékelődésével kapcsolatos. Ez a felértékelődés a tevékenység összetett voltából adódik: a sportorvos nélkülözhetetlen mind a prevencióban, mind a terápiában, mind a rehabilitációban.

A fokozott teljesítmény iránti igény magával húzta a sérülések gyakoriságának növelését is. Az egészség minél korábbi helyreállításának igénye új utakat, új megoldásokat hívott életre. A mozgásterápia és a fizikai aktiválással megvalósított rehabilitáció mind fontosabb szerepet játszik a sportorvoslásban, elsősorban sportkardiológiában és a traumatológiában.

A sportorvoslás kapcsolata a hagyományos orvoslással nagyon szoros. Az orvostudomány új vívmányai nagyon hamar beépülnek a sportorvos eszköztárába, de a sportorvoslás is fejlesztheti az alapszakmákat: jól példázza ezt az infarktus-, vagy a mozgásszervi rehabilitáció. A sport egyre fontosabb szerepet játszik az orvosláson belül, a rehabilitációban felhalmozott tudáskincs ma a mindennapok embere számára is elérhető.

A terápián kívül igazán maradandót azonban a megelőzés, azaz a prevenció, tárgykörében alkotott a sport, és ily módon a sportorvoslás. 

Szorosan véve akár azt mondhatjuk, hogy a sport egymaga megfelel egy komplex betegség megelőző rendszernek. A megelőzés azonban nem csak és kizárólag az egyén szintjén fontos, hiszen a megelőzés társadalmi összefogással a közösség általános egészségi állapotát is képes kedvezően befolyásolni. Minél fejlettebb egy országban a sportélet, annál inkább megvalósul a testedzés betegségmegelőző funkciója. A tömegsport esetén a prevenciónál is többről van szó! Korunk divatos terminus technicusainak egyike a "healt promotion", azaz az ezt megközelítő magyar fogalom: az egészségmegőrzés. Nem véletlenül! Ma már tudományosan igazolt tétel, hogy a tudatosan rendszeres fizikai aktivitás, a sport javítja az élet minőségét, és számos népbetegségnek tekinthető kórkép esetén betegség megelőző hatású. A sport hatása nemcsak a testi szinten érvényesül. A mozgásterápiát sikerrel alkalmazzák számos mentális, lelki betegség kezelésében is. A fizikai aktivitás ugyanis sokféle kölcsönhatás révén erősíti a testi-lelki egészséget, ellenálló képességet. Röviden összafoglalva: az edzettség szilárd egészségi állapotot jelent, magas fokú alkalmazkodó képességet a külső és a belső környezet változásaihoz.

A cikk a sulinet portálon jelent meg!