Rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy a sportorvoslás a medicina minden egyéb ágától jól elkülönül, méghozzá azáltal, hogy egy kicsi mindenből van benne. A jó sportorvos ugyanis egyszemélyben traumatológus, reumatológus, de belgyógyász és táplálkozás tudományi szakember is. Itt azonban még nem áll meg a tudománya, a jó teljesítmény záloga ugyanis nemcsak a test szintjén dől el, ezért a sportorvos pszichológusként is jól kell, hogy teljesítsen. Fentiekből is kitetszik, hogy eltérően az orvostudomány ma már hagyományosnak nevezhető ágaitól, a sportorvoslás nemcsak betegség-, és nem kizárólag gyógyítás alapon fejlődött.

Miből lettek a sportorvosok?

Kezdetben volt az Orvos. Az Orvos, aki egy személyben volt sebész, belgyógyász és szülész. A tudomány fejlődésével együtt járt a tudomány specializálódása, ezért az általános orvoslás alapszakmákra tagozódott. Az ún. alap szakmák - elsősorban a belgyógyászat és a sebészet - egyrészt a különböző szervrendszerek betegségeiről szerzett egyre bővebb információ, másrészt a gyógyító eljárások fejlődése mentén alakultak ki. Betegség alapon fejlődött ki pl. a gyermek-, illetve a nőgyógyászat, míg az iskolaorvostan, illetve a repülőorvostan, az üzemorvostan a gondolkodás specializációjának az eredménye. A sportorvoslás különc mutáns, mivel nem egy adott csoport betegségeivel, hanem az egészséges népesség legjavával, a legegészségesebbekkel foglalkozik. Nem véletlen, hogy a jó sportorvos egy kicsit mindenhez ért.

A sportorvoslást - csak így érthető meg szakma sajátos összetettsége - kifejezetten a sport, a gyakorlat igénye fejlesztette és fejleszti ma is. A sportorvoslásban jelen van tehát az elméleti és gyakorlati orvostudomány (elsősorban élettani, másrészt a klinikai ismeretek, utóbbiak mind a belgyógyászat, mind a sebészet tárgyköréből). A sportorvoslás azonban mintegy szétfeszíti a medicina hagyományos kereteit, hiszen a napi gyakorlatot a szociológia és pszichológia ismeretei is színezik.

Miből tevődik össze a sportorvoslás?

Elméletileg minden orvostudományi ágnak van sportorvosi alkalmazási területi. A gyakorlat igénye alakította ki ezek közül azokat, amelyekről valódi sportorvosi szakterületként szólhatunk. Ezek a sportélettan (terheléstan, teljesítmény-élettan), sportbelgyógyászat, sportkardiológia és sportsebészet, vagy sportortopédia.

Mi a sportorvoslás célja?

A sportorvoslás egyik sajátossága az, hogy az élettani ismereket nem a gyógyítás, hanem a teljesítményfokozás szolgálatába állítja, ez ugyanis a sportorvoslás szerepe a sportban. Ez egyrészt azt, hogy állandó felügyeletet gyakorol az edzések hatásosságát illetően, ugyanakkor aktívan részt vesz az edzések tervezésében is. Természetesen mindez megközelíthető az egészségvédelem oldaláról is, de ennél bonyolultabb a helyzet. A teljesítményfokozás szempontja megjelenik a hagyományos orvosi feladatoknál is. Így pl. a sportkardiológia sem csak a sportolók szív-vérkeringési rendszerének egészségvédelmével foglalkozik, hanem az edzésmunka optimalizálásával a keringési teljesítmény növelése érdekében is, ugyanakkor ez a tudás a szívbetegek fizikai aktivitással elérhető jobb életminőségének elérésében is használható. A teljesítményfokozó és az egészségvédő megközelítés tehát együtt van jelen a sportorvoslásban.