Az élsport lényegénél fogva maximális teljesítményre készteti a versenyzőket. Eleinte edzés módszertani, majd teljesítmény élettani, később pszichológiai segítséget vesznek igénybe a magasabb szintű teljesítmény eléréséhez. De a pszichológiai interjúk során gyakran hallunk olyan kijelentést a sportoló szájából, hogy akár tíz évet is adna az életéből, hogy világ- vagy olimpiai bajnok lehessen, ami a kívülálló számára alig érthető kijelentés. Ez az elhivatottság, kitűnni vágyás vezeti el az élsportolót a félig legális, vagy illegális eszközök piacára. A teljesítmény növelés igényét a gyógyszergyárak, kísérleti laborok százai igyekeznek kielégíteni, elérhető áron. A versenyzés kezdetek óta párosult a tiltott, illegális segítőszerek alkalmazásával, de a múlt század közepétől a doppingolás eszközei finomodtak, a spektruma kiszélesedett, ezáltal a jelenség tömegessé vált. Nem csak az emberi teljesítményt próbálták különféle szerekkel emelni, hanem a sportfogadásban szereplő versenyeken a lovakét is, egyértelműen nyereségvágyból.

A doppingolást igyekeznek a hatósági szervezetek ellenőrizni és szankcionálni, de a „rabló pandúr" játékban a doppingszert felhasználók mindig előnyt élveznek a maguk által kreált molekulákkal, míg a pandúrok ellenőrző módszereikkel csak utánuk kulloghatnak. A korábbiakban a nemzeti, nemzetközi hatóságok az emberi szervezetből laboratóriumi anyagokat vett és elemzett, eszerint büntetett meg sportolókat. Manapság a WADA összefogott a nemzeti hatóságokkal (rendőrségekkel) és a sportolók lakásában is vizsgálatot tart, szúrópróbaszerűen keres tiltott teljesítménynövelő szereket még az edzőik spájzában is . Tehát nemcsak a befejezett doppingolást bünteti, hanem már a doppingoláshoz szükséges anyagok birtoklását, ill. a ráutaló magatartást is. A szigorú ellenőrzéssel a felkészülés minden percét kontrollálni tudják, a sportolókon kívül még az edzők privát szférájában is kutakodnak.

A pszichológus - tapasztalataival, vizsgálati eredményeivel szeretne hozzájárulni ehhez a doppingellenes küzdelemhez. Az alábbiakban javaslatot teszünk egy olyan indirekt ellenőrzési irányra, amivel a doppingolásra hajlamos személyiségek kiszűrhetőek. Hasznosnak tűnik a kvalifikált sportolók pszichológiai, személyiségvizsgálati szűrése, amely módot ad arra, hogy a doppingolásra hajlamosító tényezők alapján a leginkább veszélyeztetett embereket kiemeljük, szigorú kontroll alá helyezhessük.

Mikor gondol doppingolásra az élsportoló?

Az élsportolókról általánosan elmondhatjuk, hogy kiemelkedő teljesítményre törekszenek, ezáltal hírnevet, társadalmi megbecsülést, anyagi előnyöket várnak el. A sportsikerek múlandóak, ezért gyors karriert, egyre magasabbra ívelő teljesítményt várnak el maguktól. A többségük tudatában van annak, hogy felnőttként néhány év alatt kell a nemzetközi mezőnyben eljutniuk a csúcsra, ha ezt a kritikus időszakot valami miatt kihagyja (akár egy sérülés miatt), akkor nincs esélye bekerülni az élbolyba. Tehát azt mondhatjuk, hogy egy kritikus életperiódusban, a felnőttkor küszöbétől kell maximumot produkálniuk, amikor szinte minden feltétel adva van. Saját testi, szakmai felkészültségük a csúcsponton van, jól képzett edzők, korszerű felkészülési körülmények állnak rendelkezésükre, sőt tehetséges edzőpartnerek, együttműködő csapattársak segítik a munkájukat stb. Bár az optimális feltételrendszer - a „csillagok optimális együttállása" igen ritkán adatik meg számukra, ezért jól jön a kémiai segítség.

Az élversenyzők hosszú, fáradságos munka befektetéseként egyre javuló eredményeket, helyezéseket várnak el maguktól, sőt edzőjük, segítő vezetőik, sőt családjuk is tőlük várják a rájuk vetített vágyaik a beteljesítését.

A táplálék kiegészítők tömegét ajánlják a gyárak a sportolónak, hogy egészségét, teljesítőképességét tudatosan megalapozza. Ettől a ponttól csak egy kis lépés választja el őt, hogy a doppingszereket is felhasználja céljai elérésére. Ismeri a doppingszereket, és tudja, hogy mindenütt a világban a kollégái használják, bizonyos feltételek között, óvatosan adagolva, gyakran a szer kinetikáját szakemberek (legtöbbször orvos, vegyész) ellenőrzik. Tudja azt is, hogy szabályba ütközik bizonyos szerek felhasználása, de azzal vigasztalja magát, hogy csak akkor maradhat versenyben, ha ő is felhasználja a segítségüket. Különösen akkor csábul el, amikor relatíve visszaesnek az eredményei, vagy nem megfelelően fejlődik az izomtömege, ereje, gyorsasága az előbb említett kritikus időszakban. Aktuális motívumként ez a legerősebb tényező: relatív hullámvölgyből ki akar minden áron kerülni, sőt jobb, gyorsabb eredményt akar elérni. Hiszen tudjuk, hogy azért tartanak valakit tehetséges élversenyzőnek, mert folyamatosan és egyenletesen tud magas szintű eredményt produkálni.

A doppingszer varázsa

A doppingszer: reményteljes ígéret a kiugró, jó teljesítményhez - olyanhoz, amit korábban irreálisnak tartott ő maga is, de a csodaszer hatására mégis megvalósíthatóvá válik. - vágyai szerint. Sőt olyan előnyt biztosít, amihez nem kell mást tennie, mint amit eddig is tett, a  megszokott módon dolgozni, edzeni. Nem kell új módszert találnia, nem kell edzéstervet átalakítani, más eszközöket felderíteni - csak beszedni az előírás szerint a tablettákat. A saját magába vetett hitét, pozitív énképét nem kell megváltoztatnia, hiheti, hogy kiemelkedően tehetséges akkor is, ha az elmúlt időszak eredményei nem ezt igazolták vissza. Tehát azt mondhatjuk, hogy saját magáról, felkészüléséről ugyanolyan jó véleménnyel nyilatkozhat, arra hagyatkozva, hogy bizonyos titkos kémiai segítőre talál, ami hite szerint beváltja a reményeit. Sajátosan idealizált képe van a dopping anyagról, ami hozzásegíti őt valamihez, amire évek óta sóvárog, de nem sikerült sosem elérnie. Mágikus jelentőséget kap a céljának az elérésében, amit a megszokott módon, a rendelkezésére álló eszközökkel eddig nem sikerült elérnie. Az élre törekvő sportolók mindig a sikerről, sok pénzről ábrándoznak, a dobogó legfelső fokán látják magukat, vagy ők jutnak elsőként a célba.  Ettől válik a doppingszer varázsszerré, éppen akkor, amikor kudarcokkal teli periódusát akarja pozitívvá tenni, ez ad reményt a győzelemre, ami oly sokszor meghiúsult az életében, most elérhetővé válik.

A doppingszert használó személyisége igen hasonló a droghasználóéhoz, mindketten varázslatos, minden vágyat kielégítő tárgyba (szerbe) kapaszkodnak.

Saját fantáziáik által egy idealizált álomvilágba kerülnek, ahol vágyaik, irreális terveik beteljesülnek - ami nagy kontrasztot jelent a szürke, örömtelen élethelyzethez képest, amiben élnek.

A doppingolás gondolatától a szerhasználatig

A doppingszer ismeretétől a használatáig ívelő folyamat során több tényezőt fontolgat a sportoló. Először a doppingszer előnyeit és hátrányait mérlegeli. Az előnyöket ismeri, a hátrányok közül az egészségkárosító következmények és a szabálysértést követő büntetés jön számításba. Egyre több olyan katamnesztikus vizsgálati eredmény áll rendelkezésre a sajtóban, interneten, ami az előnyök mellett a veszélyeket is felsorolja. Főleg az anabolikus sztreoidok hatásáról olvashatnak megrázó tapasztalatokat (virilizáció, impotencia, pszichés tünetek megjelenése, májkárosodás, szív és érrendszeri elváltozások stb.), sőt amfetamin hatására bekövetkezett halálesetet is közöl a szakirodalom. A leghatásosabb mégis az az ellenérv, hogy lebukhat és eltilthatják a versenyzéstől, ami rettegéssel tölt el sokakat.

Az egészségkárosító hatások miatt azok a képzett (legalább érettségizett) emberek riadnak vissza, akiknek saját testi egészségük, nemi identitásuk, fertilitásuk fontosabb, mint a sportsiker. Ők az egészséges nárcizmusuk miatt az első választási pontnál elvetik véglegesen a doppingszer használatát, még a kipróbálását is. Ehhez még hozzájárul a szerhasználatot tiltó jogszabály, ami komoly visszatartó tényező bennük. Az esetleges büntetés, a megszégyenülés élménye az edzőtársak, a közvélemény előtt, az eltiltás nagyobb fékező erő, mint a szer használatából adódó előny.

De sok sportoló „csodafegyver" iránti vágya miatt egészségét, pénzét nem kímélve mégis a szerhasználat mellett dönt. Ehhez a gyártó cég embere, sokszor az edző is gyengéd terelgetéssel hozzájárul. Bagatellizálja, tagadja a hátrányokat, a veszélyeket, amelyekről valóban keveset beszél az edző, aki valamelyest érdekelt a sportteljesítményben. Még a családtagok is nyomják afelé, hogy fiuk/lányuk beteljesítse a rá vetített vágyaikat. (szülők nárcisztikus kiemelkedés vágyát stb.)

A személyiség patológiás vonásai

A doppingoló sportoló személyiségzavara igen hasonló a droghasználóéhoz. A jellegzetes személyiségjegyek mentén érdemes átszűrni a veszélyeztetett élsportolók csoportját, ezek szinte csábítják a sportolót a gyors siker elérése céljából az illegális eszközök használatára.

A jellemző személyiségvonások az elakadt énfejlődés következményei, ami a borderline, a  nárcisztikus és az antiszociális személyiségzavar (BNO diagnózis szerint F, 60.3, 60.8,) kritériumaival írhatók le. Mind a doppingoló, mind pedig a droghasználó koragyerekkori tárgykapcsolati zavarral küzd, ebből adódik a kóros szerhasználata.

A személyiségjellemzők közül a legfontosabbak:

• sikeréhség, omnipotens fantáziák
• alacsony frusztrációs tolerancia, alacsony feszültségtűrés
• ingeréhség az üresség, a hiány  élmény elhárítására
• agresszív  versenyszellem, dominanciára törekvés
• primitív orális agresszió: irigység, mohóság
• integrálatlan énkép, az önértékelés végletes labilitása
• impulzuskontroll zavara, acting out reakciók
• autodestrukció, (a doppingszer használata veszélyezteti egészségét)
• kockázatkereső viselkedés
• szabályokat áthágja, nincs bűntudata a szabályszegés miatt, ezért unfair
• szociális adaptációs képessége gyenge
• nyereségvágy, anyagi előnyök megszerzésének vágya
• regresszív örömszerzési módok: alkohol és drog okozta mámor keresése
• egyéb szenvedélybetegség, prediktorok: a dohányzás, alkoholizmus, marihuana, snüsz, kokain, játékszenvedély (sportfogadás, kártya)
• interperszonáli kapcsolatok elégtelensége („hiteltelen" anya)

A fenti leíró kritériumok egy jelentős része fedik Leon Wurmser (1974) amerikai pszichoanalitikus által összefoglaltakat, amiben a drogosok borderline személyiségzavarát jellemzi. (idézi Hoyer, Tremkó 2000), mint  az impulzus kontroll zavar, az üresség élmény hárítása, az ingerkeresés, az autodestrukció, a regresszív örömszerzési vágy, az integrálatlan énkép, vagy a gyenge feszültségtűrés.

A nárcisztikus személyiségzavarra jellegzetes a sikeréhség, a dominancia késztetés, az agresszív viselkedés mellett az élsportolók karakterében egyre inkább találunk antiszociális tendenciát is: mint a nyereségvágyat, az anyagi előnyök miatti szabályszegő magatartást, amitől még a bűntudat, vagy a megszégyenüléstől való félelem sem tartja őket vissza, hiszen szabálytudatuk sincsen, ezért nem is alakulhatott ki bennük a szégyen, vagy a bűntudat érzése.

Az érettebb, integráltabb személyiségű sportoló, aki biz. szabályokat tiszteletben tart, a fair play törvényét betartja, nagy valószínűséggel nem fog élete során tiltott szerhez folyamodni.

A személyiség vizsgálat diagnosztikus lehetősége

A személyiségzavarok diagnosztizálása, kezelése a pszichiátriai gyakorlatban, a klinikumban sem egyszerű feladat. Kényes és vitatott manapság, ugyanakkor a pszichiátria forrongó témái közé tartozik, a leginkább kutatott betegségkategória. 1975-ben Friedman alkotta meg önálló kategóriaként a borderline szindrómát és a nárcisztikus személyiségzavart. Azóta igen sok publikáció jelent meg e témában. (Budavári 2001)

Főleg az enyhe, szubklinikus és klinikus szintű patológiás eltérések differenciálása nehéz, amire a jelen feladatunk szerint szükség van. Az alábbiakban ismertetjük a leginkább elfogadott módszereket. A módszerek direkt és indirekt típusúak lehetnek, direkthez tartoznak az önjellemző kérdőívek és a strukturális interjú. Indirekt típusúak a projektív technikák, mint a Rorschach, TAT tesztek, ill. gyerekek esetében a Düss mesék. A teszt anyagot Ackerman 8 skálán értékeli (érzelmi minőségek, kapcsolatbeli emocionális bevonódás, értékek, morális sztenderdek tisztelete, társas összefüggések megértése, az agresszió élménye, kezelése, önértékelés, self koherencia, identitás egysége, reprezentáns komplexitása)

• A leginkább elfogadott eljárás az 1980-as években publikált J.G. Gunderson által kifejlesztett félig strukturált interjú, amelyet effektíven a gyakorlott, pszichodinamikus képzettségű klinikus alkalmaz, aki a DSM ill. a BNO kritériumait ismeri. Lehet pszichiáter, klinikus pszichológus alapképzettségű, mindenképpen a személyiségzavarok pszichodinamikájában jártasnak kell lennie. Az interjú kérdései öt tárgykörre irányulnak:

• szociális adaptáció
• öndestruktív impulzivitás (balesetező hajlam, elkóborlás)
• affektivitás (a depresszió és a harag érzései)
• disszociatív énállapotok
• interperszonális kapcsolatok

• Az önjellemző módszerek, kérdőívek, amelyek sztenderd kérdéseket használnak, ezáltal szisztematikus feltárást tesznek lehetővé, de azokra a kérdésekre, amelyeknek negatív tartalmuk van, vagy kedvezőtlen színben tüntetik fel a megválaszolót - végső soron nem kapunk megbízható választ. Példaként az antiszociális személyiség nem fogja magát kibírhatatlan társként jellemezni, hiszen nincs is tudatában, mivel sérti a másik ember.

• A hagyományos pszichodiagnosztikai tesztekkel is nyerhetünk értékelhető információkat, Timsit a klinikai pszichológusok által leggyakrabban használt, Rorschach teszttel nyerhető adatokat közöl borderline patológia pontosítására, de a TAT és a PFT is használható a vizsgált személy agressziójának, érzelmi életének a megismerésére.

A megelőzés lehetőségei

1. Elsődlegesen a felvilágosítás, a doppingszerek mellékhatásinak, utóhatásainak ismertetésével tudunk leginkább hozzájárulni a mérlegelő sportoló kívánatos döntéséhez. Nem elég a sportolót meggyőzni a szer veszélyességéről, hanem az edzőket is meg kell ismertetni a következményekkel.  Sok edzőt, szakmai segítőt, orvost a sportoló iránti elkötelezettsége, idealizálása olyan tettekre készteti, ami szakmailag tiltott. Mégis megteszik, szakmai tanácsokkal látják el őket érzelmi elköteleződésük miatt (melléállás, mint viszontáttételi jelenség). Ezek az emberek - jóhiszeműen - a sportoló munkáját nagyra tartva, igyekeznek előnyhöz juttatni saját szaktudásukkal. Természetesen ők is tisztában vannak ennek illegális jellegével, de morális fenntartásaiknál fontosabb a sportoló eredményessége számukra.
2. Fontos lenne a büntető jogszabályok megalkotása, alkalmazása, ami tételes tiltást fogalmazna meg.
3. Szigorú, folyamatos ellenőrzés - sokan csak az eltiltás, a büntetés miatt tartanak be szabályokat, ami az ő egészségét védeni hivatott.
4. Elvárható lenne, hogy a média képviselői, írott és nyomtatott sajtóban a gyanúba keveredett, vizsgált és eltiltott sportolókról egyértelműen elítélően nyilatkozzon, és ne cinkosként. Nem elhallgatni, hanem őszintén nyíltan beszélni ezekről az esetekről példát statuálnának a vacilláló sportolóknak.

Hasznos lenne, ha csak bevizsgált, laboratóriumi módszerekkel ellenőrzött, valóban hatásos táplálék kiegészítőket alkalmaznának az élsportban megfelelő, valódi szakemberek által összeállított időzítéssel, mennyiségben.

(Forrás: Sportorvosi Szemle, szerző: Budavári Ágota)