Ismeretesek a gyermekek, fiatalok fejlődésének biológiai szakaszai:

• 0-3. év  - csecsemő és korai gyermekkor,
• 4-11. év - gyermekkor középső szakasza,
• 12-15. év - serdülőkor, pubertás (lányok), 13. -16. év (fiúk),
• 16-20. év-  posztpubertás.

A serdülőkort megelőző években beszélünk prépubertásról.  A múlt század harmincas éveiben a kérdéssel foglakozó iskolaorvosok hívták fel a figyelmet arra, hogy a gyermekek gyorsabban és magasabbra nőnek, mint a korábbi időszakok nemzedékei. Ezt a jelenséget nevezték el akcelerációnak, azaz gyorsulásnak. Okaként elsősorban a társadalmi körülmények javulását, kedvezőbb életfeltételeket, fehérjében bővebb táplálkozást jelölték meg.

Ez a megállapítás egy nemzedékre vonatkoztatva igaz, azonban az egyén érési folyamata lehet gyorsabb, de lassabb is, mint társaié. Az u.n. biológiai életkor megítélésében a naptári életkort viszonyítjuk a szervezet adott korra jellemző, átlagos adataihoz: a testmagassághoz, testsúlyhoz, nemi fejlettséghez, csontmagok fejlettségéhez. Jelenleg ez utóbbi vizsgálat adja a legpontosabb eredményt a biológiai életkorra vonatkozóan, ami tudományos kritériumoknak is megfelel. A csövescsontok (pl. végtagokat alkotó csontok) végén lévő  csontosodási magvak és a csont vége között a serdülőkorban röntgen felvételen jól látható rés van. Ennek záródás - tehát a rés eltűnése - a csontosodás befejeztét jelenti.  Ez a záródás először a kisebb, majd a nagyobb izületekben megy végbe, meghatározott sorrend szerint, aminek alapján a biológiai életkor meghatározható.

A naptári és biológiai életkor közötti különbség akár két év is lehet, aminek korcsoportos versenyek esetében lehet jelentősége. De jelentősebb eltérés a naptári és biológiai életkor között gondot okozhat az edző számára az edzésterhelés adagolásában, az esetleges eredménytelenség okának magyarázatául is szolgálhat. Más oldalról nézve az akcelerált, azaz biológiailag fejlettebb fiatal sportoló esetleg eredményesebben szerepelhet kortársainál, de előfordulhat, hogy későbbiekben,. amikor kortársai „utolérik" teljesítménye átlagossá válhat.  Ez azonban nem törvényszerű, ha egy serdülőkorú sportoló eredményességét esetleg érettebb biológiai életkora segítette is, amennyiben megfelelő edzésben részesül, felnőtt korában is lehet sikeres.

A gyermekkorú sportolók esetében az edzések első időszakában a cél elsősorban a fizikai képességek, főként az állóképesség és erő fejlesztése. Bármilyen tehetségesnek is tűnik egy fiatal, megfelelő szorgalom nélkül ez nem érhető el.

Az alapképességek fejlesztésén túlmenően külön feladatot jelent az edzők számára az, hogy a sportoló az adott sportág mozgásanyagát elsajátítsa. Ennek minél tökéletesebb végrehajtásához szükséges megfelelő fizikai felkészültség, ügyesség, de szorgalom is.

További képzési szakaszt jelent a mérkőzéstapasztalat, a rutin megszerzése, ez ugyancsak időigényes periódus. Küzdősportokban és csapatjátékokban, mint a labdarúgás is ez különös fontossággal bír. Sokak szerint ekkor dől el lesz-e a nagy ígéretből nagy játékos.