Az emberi test összetételének szintjei

Az emberi test vizsgálatánál számos tényezőt vehetünk figyelembe: Testmagasság, testtömeg, végtagok hosszúsága, különböző körfogatok, testfelület, test sűrűség, stb., valamint az ezekből számított különböző indexek, mint például a testtömeg index (TTI, vagy BMI, testsúly kg osztva a magasság méterben mért négyzetével).

A szervek és az azokat alkotó szövetek vizsgálatánál sportvonatkozásban főként az izomtömeg , zsírtömeg, valamint a zsírmentes testtömeg meghatározása bír jelentőséggel, az optimális sportolói alkat vizsgálata esetén.

A sejteket, amelyek az emberi szöveteket alkotják, folyadék veszi körül (extracelluláris folyadék), s maguk a sejtek is folyadékot tartalmaznak (intracelluláris folyadék). Mindkét folyadékban különböző arányban találhatók atomok (nátrium, kálim, stb.). Az anyagcsere szempontjából aktívnak tekinthető sejtek (izomsejt, zsírsejt, vörösvértest, stb.) az ember testsúlyának 75%-át teszik ki.

A molekuláris szint az orvosi gyakorlatban igen nagy jelentőséggel bír, az emberi test kb. 60%-a víz férfiak, 50%-a nők esetében. A zsír aránya jól edzett sportolónál 10%, vagy annál kevesebb lehet. A fehérje mintegy 15%-át képezi a testnek.  Az emberi test összetételének képlete így is leírható:

Testsúly= zsír + víz + fehérje + csont (ásványi anyag)

Az atomok szintjén  az oxigén 60%-ot, a szén 23%-ot, hidrogén 10%-otnitrogén 2,6%-ot, kálcium1,4%-ot tesz ki, s az összes többi atom, s az összes többi atom a maradék néhány százalékon osztozik.

Mérési módszerek

Az anthropometriai mérések különböző eszközökkel végezhetőek, azonban leginkább elterjedt a centiméter használata, amellyel számos értékes információ nyerhető a sportoló testalkatára vonatkozóan. A magasság mérése, a végtagok hosszának mérése, körfogatok mérése (mellkas, derék, csípő, végtagok, stb.), ezek aránya egymáshoz, illetve a sportág átlagához mind információt jelent, azonban csak igen nagy óvatossággal kezelhető, amikor bizonyos sportágbeli alkatról beszélünk. Ezeknek a méréseknek, amennyiben rendszeresen végzik jóval inkább van jelentősége a  fiatalok fizikai fejlődésnek nyomon követésében.  Alapadatnak számít a testtömeg (testsúly) mérése is. Az anthropmetriai vizsgálatok csak gyakorlott szakember által végezve nyújtanak értékelhető adatot a sportolóról az edző számára. Az adatok értékelése is kellően képzett szakembert kíván.  A különböző mérési technikák megtalálhatóak az ezzel foglalkozó kézikönyvekben.

Eszközös vizsgálatok

A technika rohamos fejlődése révén számos, egyre pontosabb mérési metodikával dolgozó műszerkerült kialakításra a testösszetétel meghatározása céljából. Míg korábban a vízalatti fajsúlymérés (hidrodenzitometria) volt az egyetlen lehetőség, újabban számos technikai megoldás született, mint pl. a bioelektromos impedancia mérés (Bioelectric Impedance Analysis, BIA), kettős röntgen abszorpciómérés ( Dual X-ray   Absorptiometry, DEXA), a test elektromos vezetőképességének mérése (Total Body Electrical Conductivity, TOBEC), computer tomográfos vizsgálat /CT) és mágneses rezonanciás képalkotó eljárás (MRI).

A vízalatti fajsúlymérés azon a fizikai törvényen alapul, miszerint a fajsúly kiszámítható, ha a súlyt elosztjuk a térfogattal. A térfogat pedig a test által kiszorított víz térfogatával egyenlő.

A BIA az emberi test elektromos vezetőképességének mérésén alapszik, voltaképpen a víztartalmat határozza meg, s ebből számítja a zsírtömeget, valamint a zsírmentes testtömeget, miután annak vezetőképessége jobb, mint a zsírtömegé. Hátránya, hogy hosszabb előkészítést igényel (előtte 12 órával nem szabad edzeni, 4 órával a mérés elött étkezés, vagy folyadékfogyasztás tilos stb.).

A DEXA alacsony energiájú röntgensugár segítségével méri a test zsír tartalmát, a zsírmentes testtömeget, valamint a csontok ásványi anyag tartalmát.

TOBEC használata a különböző elektromos vezetőképességen alapszik amelynek segítségével a zsírtartalom és a víz különíthető el.

CT és MRI segítségével pontosan mérhető a bőr alatti és a zsigerekben lévő zsír mennyisége. Hátránya költséges volta.

Mindezen eljárásokhoz szükséges eszközök költségesek, ezért a gyakorlatban mindmáig a test zsírtartalmának becslésére leginkább elterjedt a bőrredő mérésen alapuló testzsír% számítás. Az eljárás lényege, hogy több testtájékon, legalább négy helyen,  redőbe emelve a bőrt, egy erre a célra szerkesztett eszközzel (kaliperrel) lemérik milliméterben  a bőrredők vastagságát, s ezek összegét egy képletbe behelyettesítve %-.ban megkapható a test zsírtartalma.