Tudományosan a szorongásról

Már a felkészülést is megzavarhatja, akárcsak a motivációs állapotot, mivel a figyelem megoszlik a szorongás tárgya és a feladta között, így energiát von el a sportteljesítménytől. A szorongást gyakorlati szempontból inkongruencia jelként lehet értelmezni, mivel a sportolóban erős az az érzés, hogy nem ura a helyzetnek, és az számára kedvezőtlenül fog alakulni. Nagyon sokszor a negatív hangulat, vagy a felkészülés hiányossága okozza a szorongást, de előfordul az is, hogy az ellenfél várható teljesítménye, illetve, ahogy már fentebb említettem, versenyhelyzet kedvezőtlen alakulása.

Minél fontosabb az esemény, annál inkább szolgál stresszforrásként. Lowe (Nagykáldi, 1998.) baseball játékosokat figyelt meg egy teljes játékidényben. Kritikus helyzetben a játékosok pulzusa jelentősen változott. Minél erőteljesebb a bizonytalanság, annál nagyobb a stressz. Martens (Nagykáldi 1998.) hangsúlyozza, hogy két azonos színvonalú csapat találkozásakor a legnagyobb a bizonytalanság, így ezekben a helyzetekben minden más bizonytalansági tényezőt a minimálisra kell csökkenteni. Ilyen például a veszélyes helyzetek túlhangsúlyozása, vagy akár a kockázatos gyakorlatok bemelegítés nélküli gyakorlása. A személyiségből eredő stresszforrásokat is ki kell emelni. Scanlan (Nagykáldi, 1998.) a vonásszorongást és az állapotszorongást emeli ki. A vonásszorongás olyan viselkedési diszpozíció, aminek magas szintjén a versenyt sokkal veszélyesebbnek ítélik meg, mint az alacsony szintű társai. Az állapotszorongás szituációtól függ és a követelmének is befolyásolják. A vonásszorongás is hat rá. Állapotszorongási tünetek lehetnek a következők: nyirkos kéz, bőséges izzadás, gyakori vizelési inger, gyomorremegés, rossz közérzet, fejfájás, kiszáradt száj, negatív belső beszéd, émelygés, zavart tekintet, növekvő izomfeszültség, koncentrációs nehézség, alvási nehézség.  Az alacsony önértékelésű sportolók alacsony önbizalommal rendelkeznek és magas állapotszorongással, így kiemelkedően fontos az önbizalom növelése az ilyen tulajdonsággal rendelkező versenyzőknél. Martens (Nagykáldi 1998.) nevéhez kapcsolódik a multidimenzoniális szorongáselmélet, ami szerint a kognitív állapotszorongás negatív hatással van a teljesítményre. A szomatikus állapotszorongás ugyanakkor fordított U görbe szerint jelenik meg a teljesítményben, így az állapotszorongásnak multidimenzionális hatása van.

A versenyzők szorongásának nagy része összekapcsolódik bizonyos típusproblémákkal, a leggyakoribbak a következők (Buda, 1999.)

1. Félelem a sérüléstől
2. Szorongás szomatikus eredetű indiszpozíció miatt (betegség, lábadozás)
3. Szorongás a felkészületlenségtől
4. Speciális tekintélyszemélyek jelenléte okozta szorongás (szülők, tanárok...)
5. Aránytalanul nagy tét keltette szorongások
6. Kedvezőtlen visszajelzések miatti szorongások (debilizáló szorongás sajátos formái)
7. Szorongás az önkontroll elvesztésének lehetősége miatt (főként a nagy agresszió dinamikával élő sportolók fokozott agresszív feszültségi állapotában
8. Szorongás a többiek miatt (főként csapatsportokban),

Egy másik felosztás szerint a szorongást leggyakrabban az alábbi tényezők váltják ki (Lavalee, 2004.):

• Vonás-szorongás, hajlam: számos sportpszichológus szerint a vonásszorongás szintje meghatározó tényezője az állapotszorongás szintjének egy adott helyzetnek.
• Az eredmény/verseny fontosságának felismerése: minél fontosabb egy adott verseny a versenyző számára, annál nagyobb szorongást fog átélni.
• Negatív attribúció: ok, vagy magyarázat arra, ami az egyén életében történik. Sportolóknál ilyen lehet egy sikertelen végkimenetelt (pl. vereség, vagy gyenge teljesítmény) egy belső faktornak (pl. a képesség hiánya) tulajdonítani, ezáltal a verseny és a szorongás érzete összekapcsolódhat.
• Perfekcionizmus: azok a sportolók, akik túl magasra helyezik a mércét, szorongást érezhetnek akkor, ha a dolgok nem mennek úgy, ahogy ők azt elvárnák. Azoknál a versenyzőknél, akik aggódtak a hibák miatt (ami szoros kapcsolatban áll a perfekcionizmussal) nagyobb szorongást mutattak, mint a kevésbé perfekcionizmusra törekvő társaik.
• A hibázástól való félelem: aki mindenáron győzni akarnak, könnyen érzékenyekké válhatnak a teljesítményszorongásra. Azok számára, akiknek az önértékelésük azzal kapcsolódik össze, amit elérnek, egy veszteség végzetesen az önértékelés csökkenéséhez fog vezetni.
• Verseny specifikus stressz: a gyenge teljesítmény feletti aggodalom ahhoz vezethet, hogy a sportoló kételkedhet a képességeiben és a veszteségtől való félelem összeolvadhat a szorongás érzetével.

A hátrányos pszichés állapotok, közvetlenül tüneti szinten, két nagy csoportba oszthatók (Frenkl, 1999.):

1. Versenyteljesítményt zavaró állapotok
2. Felkészülést zavaró állapotok

Személyiség lélektani megfogalmazásban az első csoportba a következők tartoznak:

• Túlzott szorongás
• Az ingerületi szint, a készenlét, a késztettség viszonylagos hiánya
• A teljesítményre való koncentrálás zavar.

A fenti három zavar a neurózisok körébe tartozik, jellemzője, hogy általában párosan, vagy együttesen lépnek fel.

A túlzott szorongás gyakori jelenség (Frenkl, 1999.), szerepet játszhat benne az előkészületi feszültség túlfutása, a túlzott szimpatikus tónus, a feszültség miatt célszerűtlen mértékű pszicho-neuroendokrin válasz. Az erős szorongás legtöbbször anticipatív szorongás, tehát abból ered, hogy a versenyző képzeletben lejátssza a versenyhelyzetet, de szemben az autogén tréninggel, negatív aspektusait vetíti elő, amikre viszont félelmi reakciókat ad. A szorongás így bénítóan hat a teljesítményre, a szorongás okozta negatív élmények pozitív visszacsatolás által fokozni fogják a későbbi szorongás késztetéseket.

Előfordulhat, hogy a szorongás leküzdésének túlzott mértéke oda vezet, hogy a verseny előtti készenléti feszültség túl alacsony lesz. Ebben a helyzetben a motivációs erők nem tudnak felszínre kerülni, ami a fizikai bemelegítés hiányához hasonló. Főként olyan sportágakban jelentkezik, ahol a feszültség túlzott mértéke zavaróan hat a teljesítményre, ilyen például a lövészet, vívás. Előfordul, hogy túledzettség hatására jön létre ez a fáradtsági tünet. Hanin (Nagykáldi, 1998., Weinberg 1995.) szerint minden sportoló rendelkezik ideális szorongási zónával, amikor a legjobb teljesítményt tudja elérni. Az optimális szorongási szint nem esik a szorongási szint kontinuuma középpontjába, hanem egyénenként változó. Számára az állapotszorongás optimális szintje egy sávon helyezkedik el. Ez az elmélet megmagyarázza azt a jelenséget, hogy az átlagostól eltérő arousal szinten teljesítők miért érnek el sikeres eredményt.

A reversal elmélet szerint (Nagykáldi, 1998., Weinberg 1995.) az arousal teljesítményre kifejtett hatása egyéni értelmezéstől függ. Kerr alkalmazta s sportpszichológiában ezt az elméletet (Nagykáldi 1998.). például, ha a szorongás alacsony, az egyik versenyző unalomnak ítélheti meg, míg a másik relaxációként élheti meg. Ez az átváltás a metamotivációnak tulajdonítható. Az egyik pólus így a kellemetlen szorongásban jelentkezik, amire jellemző a feladatok iránti komolyság és célorientáltság ("telic" hatás), másik pólus kellemes izgalmat jelent és erre a játékos aktivitás jellemző ("paratelic" hatás).

A túlzott szorongás leginkább a koncentrációban zavarja meg a sportolót. A sikeres eredményhez a perceptuo-motoros koordináció maximális foka és egy jól begyakorlott belső vezérlési program hibátlan végrehajtása kell. Ezekhez viszont elengedhetetlen a tökéletes összpontosítás. Mind a külső, mind a belső zavaró ingereket ki kell zárni a megfelelő koncentráció érdekében. Nideffer (Nagykáldi, 1998.) szerint a növekvő arousal és az állapotszorongás olyan módon befolyásolja a teljesítményt, hogy a figyelem koncentrációját csökkenti. Landers azt találta, hogy légpuska lövőknél a magas szorongás és a stressz növeli az arousalt és ez a figyelem beszűkülését okozza.

A felkészülést zavaró pszichés állapotok közé tartozik az a szituáció (Frenkl, 1999.), ha a sportoló a szorongást úgy igyekszik megszüntetni, hogy alkoholt fogyaszt, vagy gyógyszert használ. Az is nehezítheti a feltételeket, ha kielégítetlen szükségleti feszültség áll fenn huzamosabb ideig, ez lehet akár a másodlagos szükségletek feszültsége is, ezek közé tartoznak a megoldatlan egzisztenciális kérdések, fenyegetettség viszonyok, problématudat. A koncentrációt a személyiség klinikai, szubklinikai problémái is megzavarhatják, ezek közé tartozhatnak a hangulat zavarai, önértékelés zavara, evési problémák.

A felkészülés erőfeszítései lemondással járnak, az ebből származó feszültség kiélezheti a személyiség neurotikus jellegű zavarait (Frenkl, 1999.). Előfordulhat az is, hogy a sportág választásának hátterében a személyiségzavar kompenzációja áll. Ekkor egy bizonytalan alapú egyensúly lép fel, ami járulékos terhek megjelenésekor felborulhat.

A gyermekkorban nagy intenzitással végzett felkészülés olyan életmóddal jár, ami a személyiség érését késlelteti. Ekkor a különféle neurotikus zavarformákkal együtt épül fel a sikeres sportteljesítmény. Reaktív jellegű viselkedészavarok mélyén gyakran a sportorganizáció tényezői lehetnek, ilyenek a konfliktus az edzővel, vagy a vezetőkkel, csapatsportban akár a társakkal való nézeteltérés. Ilyenkor nemcsak a személyiségen, hanem a környezetén keresztül is be lehet avatkozni.

 
(forrás: www.sportpszicho.blog.hu)