Mint csaknem minden betegségben a kialakult kórkép kezelése helyett a legjobb megoldás lenne a megelőzés. Az elmúlt évtizedben számos vizsgálat történt arra vonatkozóan megelőzheti-e a rendszeres testedzés a rosszindulatú daganatok kialakulását.

Vastagbélrák, emlőrák, prosztata- és tüdőrák esetében úgy tűnik már mérsékelt, de rendszeres fizikai aktivitás esetében is jelentősen kisebb a rák kialakulásának kockázata, mint mozgásszegény életmódot folytatók esetében. Természetesen a megelőzésben más életmódbeli tényezők is szerepet játszanak (a dohányzás mellőzése, egészséges étrend stb.).

Miért hasznos a testedzés?

A korán felfedezett és megfelelően kezelt rákos betegségben nagymértékben javultak a túlélés esélyei. A rák diagnosztizálástól számított öt év múlva, amennyiben a daganat kiújulása vagy áttét nem észlelhető, a beteg gyógyultnak tekinthető, teljes értékű életet élhet, ha azt egyéb betegség nem akadályozza, akár sportolhat is.

A rák kezelése azonban, amely hónapokig, vagy akár énekig is tarthat, a beteg számára igen nehéz időszakot jelent. A műtétet követő, vagy anélkül végzett kemoterápia, sugárkezelés, vagy hormonkezelés az életminőséget nagy mértékben rontja. A kísérő tünetek (hányinger, hányás, kínzó fáradtság, alvászavar) mellett jelentkezhet izomgyengeség, a szívműködés vagy légzés zavara, fogyás. De a leromlott fizikai állapot mellett ugyanolyan figyelmet érdemel a betegség tudata által kiváltott pszichés állapot, a lelki, mentális zavar, amely súlyos depresszióban, szorongásban, csökkent önbecsülésben, vagy az önkontroll elvesztésében nyilvánulhat meg. Marcangolhatja önvád ("én vagyok a felelős a betegségemért"), lelkiállapota ingadozhat a teljes reménytelenség ("úgy sem tudnak segíteni") és a nihilizmus között ("csinálhatok akármit, most már minden mindegy"). Mind a fizikai, mind a pszichés tünetek nem csupán a kezelések során, de azokat követően is hosszabb ideig fennállhatnak, vagyis a beteg életminőségét tartósan ronthatják.

A rák miatt kezelt betegek gondozásában ezért a korszerű orvosi szemlélet súlyt fektet a gyógyszeres, vagy egyéb kezelések mellett az életminőséget jobbító, elsősorban pszichoterápián, viselkedésterápián alapuló beavatkozásokra is, ami jelentősen javíthatja a lelki állapotot, de nincs hatással a leromlott fizikai állapotra. Az előzőekben számos bizonyítékot találtunk arra vonatkozóan, hogy rendszeres testedzés, fizikai aktivitás kedvező hatású betegségekben, mint például szívbetegség, magas vérnyomás, cukorbetegség, AIDS, nem csupán a fizikai teljesítőképességre, de a lelki, pszichés állapotra is. A rákos betegek esetében a kezelésnek ezt a lehetőséget úgy tűnik mégis kevésbé veszik igénybe, aminek oka lehet az attól való aggály, hogy

• az intenzívebb testmozgás gátolja az immunrendszert;
• testedzés közben könnyebben következik be csonttörés;
• a kemoterápia, vagy sugárterápia által károsodott szívműködést a testmozgás túlterheli;
• a testmozgás fokozza a fájdalmat, hányingert, vagy fáradékonyságot;
• a betegek leromlott fizikai és lelki állapotukban rosszul tűrik a testedzést.

Ezek az aggályok nem alaptalanok, azonban az egyén állapotát figyelembe vevő, megfelelően tervezett edzésprogram előnye a beteg szempontjából jóval nagyobb, mint amennyi kockázatot jelenthet, amint ezt számos tanulmány bizonyítja. Ezzel szemben a rendszeres testedzés eredményeként javul az erőnlét, fizikai teljesítőképesség, az izomerő, csökken a fáradságérzés. Pszichés szempontból javul a beteg hangulata, csökken a depresszió és szorongás, nő az önbizalom, önbecsülés. Könnyebben épít ki a beteg társas kapcsolatokat. Mindez az életminőség javulását eredményezi.