A hivatalos definíció szerint a sportsérülés minden olyan kóros elváltozás, amely valamilyen sporttevékenységgel kapcsolatosan keletkezik és a következő kritériumokkal jellemezhető:

• a sportolást legalább 1 napig lehetetlenné teszi;
• orvosi kezelést igényel;
• szociális- vagy gazdasági hátrányokkal jár.

A gyakorlatban azonban ezt a fogalmat csak a sportban gyakrabban előforduló sérülésekre használjuk.

A leggyakoribb sportsérülések a következők:

• rándulások,
  
• húzódások,
• térd sérülések,
• duzzadt izmok,
• Achilles-ín sérülés,
• sípcsont fájdalom,
• törések,
• ficamok.

A sportsérüléseknek két csoportja van: az akut és a túlterheléses sérülések.

Akut sérülések (sportbalesetek)

Az akut sérülések vagy ún. sportbalesetek egy időben pontosan meghatározott makrotrauma hatására jönnek létre. A sérülést kiváltó külső (pl. ütés) vagy belső (pl. combizom-szakadás) erőbehatás minden esetben az érintett szövet (csont, izom, ízület stb.) folytonosságának megszakadását, egyúttal a véredények károsodását okozza. Az erek károsodása következtében különböző mértékű vérömleny alakul ki, ami elindítja a sérülés jellegétől függetlenül törvényszerűen, szinte mindig azonos úton végbemenő „helyreállító válaszreakció" folyamatát. Ez egy jól meghatározható folyamat, amely három - egymást részben átfedő - szakaszból:

• akut gyulladásból,
• regenerációból és
• remodellációbó áll.

A sportbalesetekre jellemző, hogy következményeik (bőrsérülés, duzzanat, deformálódás, kóros mozgathatóság stb.) azonnal szembetűnnek. Lefolyásuk jól ismert, diagnosztikájuk,  kezelésük és rehabilitációjuk jól kidolgozott. Megfelelő kezelés esetén többnyire tökéletesen gyógyulnak.  Az akut sérülések közé tartoznak a:

• zúzódások,
• rándulások,
• szakadások,
• ficamok,
• törések,
• horzsolások és
• sebzések.

Túlterheléses sérülések (sportártalmak)

A túlterheléses sérülések vagy ún. sportártalmak a szövetek alkalmazkodási vagy gyógyulási képességét meghaladó ismétlődő és/vagy halmozódó mikrosérülések hatására alakulnak ki. A kiváltó okaik között nagy szerepet játszhat a túlzott vagy helytelen terhelés. A túlterheléses sérülések különféle belső tényezőkhöz (izom-egyensúlyzavarok, végtagi tengelyeltérések) és külső tényezőkhöz (edzésbeli hibák, nem megfelelő környezeti feltételek) kapcsolódhatnak. Általában sportspecifikusak, azaz jellemzőek az adott sportágra vagy sportmozgásra (teniszkönyök, ugrótérd). Kialakulásuk előzményében döntő hangsúlyt kap a többéves, rendszeres sporttevékenység során történő fokozott igénybevétel. A túlterheléses sérülések általában nehezen diagnosztizáltak és kezelhetők, s megfelelő kezelés hiányában strukturálisan és funkcionálisan visszafordíthatatlanná válhatnak. A sportolók ezért sokkal jobban félnek az ilyen sérülésektől, mint a sportbalesetektől.

A sportártalmak közé tartoznak a:

• izom-ín csontos tapadásának gyulladásai,
• az íngyulladások,
• az ínhüvelygyulladások,
• a csonthártyagyulladások,
• az izom­gyulladások,
• a tömlőgyulladások,
• a fáradásos törések,
• a porcfelszín-károsodások és
  
• az ízületi kopások.

A sportsérülés tehát a sporttevékenység folyamán szerzett különféle sérülések összefoglaló neve, amely a sportbaleseteket és a sportártalmakat együttesen jelenti.

Ha az akut-, illetve a túlterheléses sérüléseket nem ismerik fel, vagy helytelenül kezelik, akkor krónikussá válhatnak. Ilyenkor, ahelyett, hogy a szükséges időtartamon belül meggyógyulnának, tartós panaszok alakulnak ki, a sérült területen például fájdalmas hegszövet jöhet létre.

Újrasérülésről akkor beszélünk, ha egy sportsérülés után a sportolás újrakezdését követő egy hónapon belül ugyanazon a helyen ugyanolyan sérülés jön létre. A kiváltó okok között az eredeti sérülés súlyosságának téves megítélése, a helytelen rehabilitáció vagy a sporttevékenység idő előtti megkezdése említhető. Ilyen sérülések nagyon gyakoriak izomszakadások vagy különböző ficamok után.