A versenysport, szabadidősport, egészségsport fogalmainak meghatározásakor a fentiekből is látható, hogy számos nehézséggel nézünk szembe. A fogalmak tisztázása nélkül nem tudunk állást foglalni és véleményt alkotni  a sportolók táplálkozását illető kérdésekben sem. A sporttáplálkozáson belül fontos megkülönböztetni a szabadidősportolók és profi sportolók táplálkozását is, bár terhelésüket és így étrendüket tekintve a két csoport közötti távolság gyakran elmosódik. A sporttáplálkozást alapvetően az egészséges táplálkozással azonosítják, amely elősegíti az egészség megőrzését. Az intenzív sporttevékenység azonban esetenként már az egészséget is veszélyeztetheti, így a versenysport területén dolgozó szakember feladata, hogy a terhelésben, a teljesítménynövelésben útmutatást adjon, úgy, hogy közben segítsen elkerülni a sportoló ember egészségkárosodását és sérülését - az egészség fogalmát a puszta testi egészségnél komplexebben értelmezve.

A versenysport elsődleges célja kizárólag az önmagunk, korábbi eredményeink illetve versenytársaink feletti győzelem lehet, a teljesítményfokozó sporttáplálkozás valódi célja a versenysport területén tehát a tágabb értelemben vett teljesítményfokozás az egészségkárosodás kockázatának minimalizálása mellett. Ahogy már bemutattuk a rekreáció fogalmába nem kizárólag a testi egészségmegőrzés tartozik bele, a terhelés pedig hasonló lehet a versenysportban megfigyelhető terheléshez, illetve sok esetben a sérülés kockázata is fokozott, ezért a sporttáplálkozás ezen a téren sem feltétlenül azonos teljesen az egészséges táplálkozással. Ha azonban a sportolás célja a testi egészség megőrzése (egészségsport), akkor ahhoz minél jobban közelítenie kell.

A sportteljesítményt tehát nem csak a genetikai adottságok, edzésterv, technikai háttér - felszerelések (eszközök, sportruházat stb.) fejlesztései határozzák meg, a gyakran pár tizedmásodpercen múló győzelem vagy vereség kulcsfontosságú tényezője a sportteljesítmény egyik fő meghatározója, az étrend. A helyesen kivitelezett sporttáplálkozás nem nyújt garanciát a sikerekre, ám hiányában az elérhető teljesítmény korlátozott, a sportoló nem bontakoztathatja ki teljesen a benne lévő lehetőségeket. Természetesen figyelembe kell vennünk azt is, hogy az egyoldalúság, a táplálkozásnak és az élet egészének teljes alárendelése a versenysport céljainak veszélyt jelent a sportoló testi és lelki egészségére.  Egyensúly kialakítására kell törekednünk, amelyben a gyakorta végletek között vergődő sportoló számára élvezetet, kellemes élményt is jelent az evés, ugyanakkor egészségének megőrzésében és sportteljesítményének javulásában is támogatja a szakszerűen összeállított étrend. Ez a különböző életterületek között kialakított harmónia, test és a lélek harmonikus fejlődése (amely a görögöknél a kalokagathia eszményében teljesedett ki), több lábon állás az ami segítheti az élsportban versenyzőként való részvételtől visszavonuló és sportolót a társadalomba való későbbi beilleszkedésében.