Az izomműködés feltétele az izomrost folyamatos ellátása ATP-vel. Az egyes anyagcsere utak a terhelés idejétől illetve intenzitásától függő mértékben vesznek részt az ATP termelésében. Alacsony intenzitású terhelés során inkább a zsírok (aerob átmenet), míg magasabb intenzitású erőkifejtésnél inkább a szénhidrátok elégetéséből származik az izommunkához szükséges ATP. Amikor a sportoló alacsony intenzitású izommunkát végez, a mozgáshoz szükséges energiát aerob módon nyeri. Ha az intenzitást növeljük, az anaerob energiaszolgáltatás veszi át a fő szerepet, az izomban a tejsavtermelés fokozódik, ha a lebontás nem képes ezzel lépést tartani, ennek eredményeként megnő a vértejsav koncentráció. Ahol a tejsav hirtelen emelkedni kezd, azt az intenzitást az anaerob átmenet zónájának hívják. A szakirodalom ezt a küszöb értéket a 4 mmol/l vértejsav koncentrációban határozta meg. Ez az érték azonban egyénenként és sportáganként változhat. Nagy állóképességű sportágakban (hosszútávfutás, triatlon, országúti kerékpár) alacsonyabb, míg gyorsasági sportágakban (rövid távfutás, pályakerékpár, kajak-kenu, gyorskorcsolya) magasabb tejsav értéknél van a sportoló anaerob átmenete.

A keletkezett tejsavat a véráram szállítja azokhoz a szervekhez, amelyek anyagcseréjük során annak felhasználására képesek (szív, máj, vese). A máj a tejsavból képes újra glukózt készíteni. Terhelés után 25 perccel a felhalmozódott tejsav 50%-a kerül eltávolításra a sejtből. Az eredeti tejsavszint helyreállítása megközelítőleg egy órát vesz igénybe. A tejsav elszállításának mértéke a lokális véráramlástól is függ, ezért ez az idő csökkenthető, ha teljes pihenés helyett alacsony intenzitású munkát végzünk levezetésként.           

A versenyzők terheléses vizsgálata során a pulzusszám, oxigénfelvétel meghatározása mellett fülcimpából vett vérmintából (1-2 csepp vér) megmérjük a tejsav értékét, amit a teljesítmény függvényében grafikusan is megjelenítünk. Tanácsot tudunk adni az edzőnek az optimális edzés kialakításához. Meghatározhatjuk az egyes küszöbértékekhez (aerob, anaerob) tartozó sebességet, a hozzátartozó pulzusszámot és az edzés időtartamát is. Így elkerülhetjük az alul-, vagy túledzettséget. A túl alacsony intenzitású terhelés nem elég erős inger a szervezet számára ahhoz, hogy megfelelő adaptáció jöjjön létre az edzés során. A túl intenzív terhelés viszont a tejsav felhalmozódásához vezet, ami az izomban a sejtek számos funkcióját megzavarhatja, csökkenti az izom összehúzódás erejét és az izomkifáradást eredményezi.