Fórum a titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos etikai kérdésekről
Moderátor: Dobos József főszerkesztő (forrás: Sportorvosi Szemle)

VAN VÉLEMÉNYE? MONDJA EL, IRJA MEG!  KÖSZÖNÖM!

Érvényesek-e az etikai követelmények a sportegészségügyben? – dr. Jákó Péter – Országos Sportegészségügyi Intézet

A sportorvosnak számos olyan kihívással kell szembenéznie, amelyek „civil" betegekkel foglalkozó orvosok számára csak elvétve, kivételes alkalmakkor jelenthetnek problémát. Ezek egyike a nyilvánossághoz, szűkebb értelemben a médiához való viszonyulás. Egyetlen foglalkozást sem lebecsülve, mégis tény, hogy egy könyvelő tüdőgyulladása, vagy egy autószerelő izomszakadása nem csigázza fel a közvélemény fi gyelmét, ha azonban ez a betegség, vagy sérülés egy olimpiai bajnokkal, vagy közismert labdarúgóval történik, a média minél több információt, ha lehet szenzációt (veszélyben az olimpiai szereplés, műtét szükséges stb.) szeretne közvetíteni, s ehhez leginkább a sportoló orvosa szolgálhat izgalmas részletekkel. De megteheti-e ezt és ha igen milyen feltételek mellett?

A sportoló „drága beteg" hiszen betegsége, sérülése nem csupán saját maga szempontjából jelenthet jövedelem kiesést, de a rá fordított - esetenként több tízmilliós - felkészítési költségek is veszendőbe mehetnek. A sportolót, különösen az elit sportolót kezelő és gondozó orvosnak igen szigorú szakmai és etikai követelményeknek kell eleget tennie. A szakmai követelmények taglalása meghaladja témánk kereteit, azonban fenti gondolatmenet világossá teszi, hogy a magas szintű ellátás biztosítása elengedhetetlen.

Az etikai követelmények szempontjából ebben a megközelítésben is alaptörvény: salus aegroti suprema lex! Az orvosnak minden esetben - akár önmagával szemben is - feladata a sportoló egészségének védelme. Ez nem mindig könnyű, hiszen gyakori az a követelés, vagy szándék, hogy nem teljesen gyógyult állapotban kezdje meg edzéseit, vagy akár versenyezzen is. Ez, 170 2007 • 48. évfolyam, 4. szám, 133 - 180. Sportorvosi Szemle ha nem is mindig, de vitathatatlanul maradandó egészségkárosodásra vezethet, ezért az orvos feladata, ennek megakadályozása, amennyiben ez lehetséges.

Fontos etikai követelmény más szakmák, vagy azonos szakmabéli, de másik orvos véleményének akceptálása, a sportoló felé való közvetítése, semmiképpen sem látványos felülbírálata. Ez is megegyezik az általános orvosi etikai szabályokkal, mint ahogy a sportorvosnak ezeket mindenben követnie kell, azonban ezen túlmenően a sportetikai szabályok tiszteletben tartása is kötelező számára. A részleteket mellőzve utalok itt a doppinggal kapcsolatos előírások rigorózus betartására, még gondolatban sem keresve kiskapukat.

Az orvosi titoktartás olyan ősrégi kötelezettsége, de privilégiuma is az orvosnak, amelyet a legtöbb civilizált országban törvény is biztosít számára, illetve betegének védelmében. A sportoló betegségével kapcsolatos információk közlése a sportolón kívül mások számára elvileg helytelen. Ezek az információk lehetnek bizalmas jellegűek és közreadásuk többféle módon is árthat a sportoló érdekeinek.

Kényes kérdés a sportszervek (szakszövetség, Olimpiai Bizottság, egyesület stb.) tájékoztatása. Erre gyakorlatban azt a megoldást alkalmazzák, hogy a sportoló felhatalmazást ad ilyen jellegű tájékoztatásra. Nem mindig kellően tájékozott azonban, mire ad beleegyezést, s az sem egyértelmű az orvosi tájékoztatás meddig a határig terjedhet ki. Különösen kritikus lehet a média tájékoztatása, amely szintén csak a sportoló egyetértésével történhet, bizalmas információkat nem tartalmazhat, s az orvos semmiképpen nem válhat főszereplővé. Úgy tűnik az a leghelyesebb, ha az orvos a nyilvánosság tájékoztatását a sportolóra bízza, s csak ha elkerülhetetlen - akkor is a sportoló írásbeli beleegyezésével - ad tájékoztatást a sportoló állapotáról.

(forrás: Sportorvosi Szemle / 2007/04) 

VAN VÉLEMÉNYE? MONDJA EL, IRJA MEG!  KÖSZÖNÖM!