Az izom  restitúciója a terhelés után jön létre, és a melléktermékek folyamatos eltávolítását (laktát, hidrogén, széndioxid), valamint az endogén szubsztrát koncentráció helyreállításának a képességét jelzi. A  terhelés időtartamától és intenzitásától, valamint a restitúciós körülményektől (aktív vagy passzív, táplálkozás) függően ez a restitúciós folyamat létrejöhet néhány perc alatt, de akár néhány nap alatt is, mivel a szubsztrátok hosszú távú restitúciója az izomban főleg a táplálkozás függvénye.

A steady-state terhelés során az izom anyagcsere főleg a zsír és szénhidrát lebontástól függ. A kreatinfoszfát raktárak nem játszanak szerepet, és a glikolízis olyan sebességgel megy végbe, hogy az nem vezet metabolikus acidózishoz. Így a restitúció főleg a terhelés intenzitásától és a glikogén, valamint triglicerid raktárak helyreállítási képességétől függ. A glikogén reszintézis sebességét az esetleges izomsérülés (a sérült területre áramló macrophagok és leukocyták ugyanis felhasználják a glukózt), valamint a terhelés időtartama jelentősen csökkenti. Amennyiben a restitúció aktív, tovább csökken a glikogén reszintézis lehetősége.

Intenzív terhelést követően a glikolízis intermedierjei felhalmozódnak a vérben, illetve az izomban, jelentős acidózist eredményezve. A glikogén prekurzorok felhalmozódása miatt a glikogén szintézis sebessége fokozódik. A laktáteltávolítás szempontjából a restitúció alatt végzett közepes intenzitású terhelés (aktív restitúció) előnyös.