Az anyagcsere és kontraktilis különbségek a lassú és gyors rostok között nemcsak a terhelés során létrejövő anyagcsere választ befolyásolják, hanem a fizikai teljesítőképességet is. Élvonalbeli sportolóknál - akiknél az izom anyagcsere kapacitás igen jelentősen fejlett - a motoros egység arányainak genetikai determináltsága nem biztos, hogy megfelelő az edzésadaptáció maximális  szintjének eléréséhez.

Az izomrost anyagcseréjét is figyelembe vevő osztályozás alapján lassú oxidatív (SO), gyors glikolítikus (FG) és gyors oxidatív glikolítikus (FOG) rosttípusokat különítünk el. Az FG és FOG rostok csak oxidatív kapacitásukban különböznek egymástól. Míg a lassú rostok főleg hosszan tartó aerob erőkifejtésnél, addig a gyors rostok rövid ideig tartó, ill. erőteljes izomkontrakcióval járó anaerob energiaszolgáltató folyamatokon alapuló fizikai terhelésnél aktiválódnak.

Hosszú távú állóképességi terhelés

Hosszú távú állóképességi  aktivitásban  résztvevő sportolóknál - mint pl. hosszútávfutó, kerékpáros vagy úszó - főleg SO típusú rostok találhatók azokban az izmokban, amelyek leginkább részt vesznek az adott fizikai aktivitásban. Fordítva: az FG és FOG rosttípusok főleg azoknál a sportolóknál dominálnak, akiknél főleg az izomerő szükséges. Az izomrost eloszlás és a fizikai teljesítőképesség közötti kapcsolat már kísérletesen bizonyított, nagy  SO rost arány az izomban nagy mitokondriális kapacitással, magas oxigénfelvétellel, magas laktát küszöbbel, és igen jó hosszútávfutó- és kerékpár teljesítménnyel  jár együtt (2. ábra).

Rövid távú intenzív terhelés

A magas FG rost arány az izomban együtt jár azzal a  képességgel, hogy növekvő kontrakciós  sebességnél nagy erőkifejtés jön létre, és kiváló teljesítmény, explozív aktivitások során. Korábbi nézetek szerint a magas FG rost arány kedvező minden típusú intenzív terhelés során. Kísérletek igazolták azonban, hogy az SO rostok nagyon jelentősek az egyes terhelési lépcsők közti anyagcsere restitúció szempontjából, egymást követő intenzív erőkifejtés esetén. Fordítva: azok, akik nagyobb FG rostaránnyal rendelkeznek, feltételezhetően jobban fognak teljesíteni, ha több idő áll a restitúcióra  rendelkezésre az egymást követő intenzív terhelési lépcsők között.

Rezisztencia edzés

Izokinetikus készülékeket alkalmazó kutatások bizonyították a különböző rosttípusok szerepét az erő, illetve az állóképességi aktivitás során. Érdekes, hogy alacsony kontrakciós sebességnél és izometriás kontrakciónál, ahol az erőkifejtés a legnagyobb, nincs különbség az erőkifejtés mértékében a magas SO vagy a magas FG rosteloszlású egyének között. Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy az aktív izmok nagyobb FG rosttípus aránya kedvezőbb erőteljes izom-összehúzódást igénylő sportaktivitásban. Fordítva, a gyenge erőkifejtésnél a rosttípus eloszlásnak kevésbé van teljesítményt befolyásoló szerepe.

Anyagcsere az egyes rosttípusokban a restitúció során

A restitúció az izmokban az energiaraktárak (kreatinfoszfát, glikogén és  zsír) újrafeltöltését jelenti, és a melléktermékek, anyagcsere termékek (a laktát, a protonok, a széndioxid és az ammónia) eltávolítását. Ennek következtében a restitúció energiafüggő folyamat, és a megfelelő vérkeringés függvénye. Ennek során csökken az acidózis, a glikogén raktárak újratöltődnek. Az SO rostok nagyobb mitokondrium tömege kedvező az izomrostok restitúciója szempontjából. Bár alacsony terhelésintenzitású aktív restitúció során kimutatták, hogy az izom glikogén szintézise csökken, ennek ellenére az aktív restitúció javítja az anyagcsere restitúciót.