Fórum a titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos etikai kérdésekről
Moderátor: Dobos József főszerkesztő (forrás: Sportorvosi Szemle)

VAN VÉLEMÉNYE? MONDJA EL, IRJA MEG!  KÖSZÖNÖM!

Van jó megoldás?  - Rodics Dániel sportújságíró

A bulvármédiumok népszerűsége miatt rendszeresen jelennek meg olyan információk a sportvilág szereplőiről, amelyekhez senkinek semmi köze. Ilyenek a sérülések, betegségek részletei is. A hazugság, elhallgatás nem tanácsos, mert manapság mindenre hamar fény derül, ugyanakkor természetesen a fennálló rend sem megfelelő.

Egyrészt

A huszonegyedik század médiavilágában nincs helye a titkolózásnak. Előbb vagy utóbb minden kiderül, az elhallgatás, a hazugság manapság már nem hatásos és nem tanácsos módszer az információk visszatartására.

A Nemzeti Sport újságírójaként a Domino-BHSE-Eger férfi vízilabda bajnoki elődöntőről tudósítottam 2007 tavaszán. A fővárosi csapat egyik legjobbját, az olimpiai bajnok Biros Pétert be sem nevezték a találkozóra. Akkor már napok óta pletykálták, hogy a játékos éppen a rivális hevesiekkel tárgyal, valószínűleg visszatér a nevelőegyesületébe, Egerbe. Biztos akartam lenni a dolgomban, megkérdeztem Biros mellőzésének okáról a Domino-BHSE szakosztály-igazgatóját, Novák Ferencet, aki közölte, hogy a jobbátlövő beteg. Persze, rögtön gyanút fogtam, és rákérdeztem: mi baja? Nem késett a válasz: begyulladt a füle, lázas.

Ezt természetesen elhittem, említettem is a tudósításban, ám másnap többen nevetve kérdezték: te bedőltél ennek a betegségről szóló mesének? Kiderült, Birosnak az égvilágon semmi baja nem volt, makkegészségesen vette tudomásul, hogy edzője nem számít rá, hiszen a háttérben már megállapodott az egriekkel. Ekkor azon kívül, hogy újfent bizonyosodott az én jóhiszeműségem, fény derült Novák Ferenc szakosztály-igazgató hazugságára. Azóta már sajnálom, hogy az uszodában a meccs előtt nem Dr. Gábor Antalhoz, a Domino csapatorvosához fordultam tájékoztatásért, még mindig furdal a kíváncsiság, ő vajon mit mondott volna...

Az élet persze megy tovább, ilyen, és ehhez hasonló eset gyakran történik a sportújságírókkal, nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, akit átver egy klubvezető, egy edző, egy játékos. Az ominózus vízilabda-elődöntő óta tudom, hogy a sérülésekről, betegségekről szóló információkkal, nyilatkozatokkal óvatosan kell bánni. Ha egy ilyen semmiség hamar kiderül, hogyan maradhatna titokban egy külföldi világsztár (egy híres labdarúgó, kosárlabdázó, teniszező, autóversenyző) sérülésekor, betegségekor felállított pontos diagnózis? Ha az orvos, a sportoló, az edző, a klubvezető vagy a menedzser vissza akarná tartani az információt, a sajtó, illetve a média szenzációhajhász képviselői azonnal kinyomoznák és nyilvánosságra hoznák az igazságot, így a titkolózó többet árt az ügynek, mint amennyit használ.

Nézzünk egy képzeletbeli példát: a Formula-1-es versenyző, Lewis Hamilton megbetegszik, tuberkulózisa lesz. Csapatvezetője persze nem akarja, hogy mindez kitudódjon, hiszen akkor ezzel lenne tele az összes újság, rádió, televízió és internetes oldal. Hamilton kénytelen kihagyni egy vagy több versenyt, a hivatásos kommunikátorok kitalálnak egy indokot, de előbb vagy utóbb úgyis kiderül az igazság. Ha rögtön bevallották volna a TBC-fertőzés tényét, azzal valóban napokig, esetleg hetekig foglalkozott volna a sajtó és a média, így azonban a betegségen kívül a félrevezetés, az intézményesített hazugság is hosszú időre az újságírók célkeresztjébe kerül.

Másrészt

Felfokozott világban élünk, és ezt a világot a sajtó/média teszi ilyenné. Régi igazság, hogy a sajtó/média, illetve a befogadók viszonylatában nem a kínálat igazodik a kereslethez, hanem fordítva! A televízióban nem olyan műsorok láthatóak, amilyenekre a nézők kíváncsiak, hanem olyanok, amilyeneket a műsorkészítők eladhatónak ítélnek. Ízlésüket, elképzelésüket ráerőltetik a befogadókra, akik persze nem ellenkeznek, hagyják magukat, azt nézik, ami van.

Szerintem az embereket régebben nem érdekelte, hogy egy sportolónak pontosan mi baja van. Ha az Aranycsapat Ausztria elleni meccsén nem játszhatott Puskás Ferenc, mert sarokcsont-repedése volt, és a Népsport megírta, hogy Puskás Öcsi sérült, akkor ebben egyrészt senki nem kételkedett, másrészt senki nem volt kíváncsi a részletekre. A bulvármédia térhódítása óta semmi nem maradhat titokban, napjaink médiaipari döntéshozói, a főszerkesztők - tisztelet és megbecsülés a nagyon ritka kivételnek - arra buzdítják beosztottjaikat, az újságírókat, hogy mindent tudjanak meg a közérdeklődésre számot tartó sportolókról. Két évig dolgoztam a Nemzeti Sportnál, tudom, miről beszélek, de így van ez a többi lapnál, és a televízióknál is. A legnagyobb sztárokról mindent tudni kell! MINDENT! És a mindenbe természetesen beletartozik egy esetleges sérülés vagy betegség minden részlete!

Az emberek természetére alapvetően jellemző a kíváncsiság. A sajtó/média ezt tökéletesen kihasználja, előbb felkelti, majd kielégíti a kíváncsiságot. A gond szerintem a felkeltésnél van. A sportolók magánszférájának minimális tiszteletben tartása nélkül dolgoznak a hírlapíró hiénák, akik az esetek döntő többségében csak parancsot teljesítenek, de ők vannak a tűzvonalban, aki a parancsot adta, az kényelmesen ül főszerkesztői foteljában. Ha sérülések, betegségek esetén rendszeresen az jelenne meg az újságban, televízióban, rádióban, Interneten, hogy: megsérült/megbetegedett XY, ezért nem játszik/nem indul a következő meccsen/versenyen, akkor az emberek hozzászoknának ahhoz, hogy a részleteket nem közlik, mert ahhoz senkinek semmi köze nincs.

Az emberek egyrészt nem hülyék, csak rendszeresen hülyíti őket a média, ezért válnak azzá. Ha nem kapnák meg az információt, előbb vagy utóbb egyáltalán nem érdekelné őket, hogy kinek mi baja van. A bulvármédia térnyerése miatt azonban sajnos napjaink mindez elképzelhetetlen.

Rodics Dániel

Sportújságíró

(forrás: Sportorvosi Szemle / 2007/04) 

VAN VÉLEMÉNYE? MONDJA EL, IRJA MEG!  KÖSZÖNÖM!