Fórum a titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos etikai kérdésekről
Moderátor: Dobos József főszerkesztő (forrás: Sportorvosi Szemle)

VAN VÉLEMÉNYE? MONDJA EL, IRJA MEG!  KÖSZÖNÖM!

Hippokratésztől a doppingháborúig - Gallov Rezső (ny. államtitkár)

A sporttal kapcsolatos orvosi közreműködés, s az ezzel összefüggő etikai normák áttekintése nyomán meglehetősen zavaros kép tárul elénk és számos megválaszolatlan kérdés vetődik fel. A mögöttünk hagyott huszadik század a tudományok terén - és benne nyomatékosan az orvostudomány valamennyi ágazata - szinte alig követhető rohamos fejlődést tanúsított.

 
A sport hasonló iramban fejlesztette módszereit, s ért fel korábban hihetetlennek tűnő csúcsokra.

Minden jel arra mutat, hogy a huszonegyedik század további elképesztő haladásról tesz bizonyságot.

A sarkalatos elvi és etikai kérdések a nemzetközi sport kezdeti, mondhatni romantikus korszakában lényegében kompromisszumok és feltételek nélkül, kivételeket nem ismerve érvényesültek elődeink jóvoltából. Ez a merev-ség az idő sodrában azután mintha fokról fokra lágyult volna. Mára egyes esetekben akár már megalkuvásról, s számos fejlemény tükrében pedig, legkevesebb, feloldhatatlan ellentmondásról, para-doxonról beszélhetünk.

A változások szülte kényszerek szolgálhatnak per-sze magyarázatul bizonyos kérdésekben. Hogy csak
egy olimpiai vonatkozású témával illusztráljuk mon-dandókat. Az ókorban nőknek még nézőként sem vehettek részt a játékokon. Az újkori játékok francia megálmodója, Pierre de Coubertin báró szinte magától értetődően hagyta szintén figyelmen kívül létezésüket. Az 1896-ban az első athéni ötkarikás versenyeken nem vehetett részt egyetlen hölgy sem, s hosszú évtizedek teltek el a női egyenjogúságért folyó harccal a jelenlegi állapotok elérése érdekében, holott - mint az ugyancsak folyvást változó Olimpiai Charta etikai normái szerint - a korszerű olimpiai etika egyik sarkalatos pontja az egységes fellépés a diszkrimináció minden formája ellen.

Az orvosok hippokráteszi esküje sem maradt válto-zatlanul, nem is szólva a nagy görög orvos elméleteiről, gyógymódjairól, hiszen ő még azt vallotta, ugye, hogy a szellem lakhelye bennünk - a szív. Legutóbb, tudomásom szerint Louis Lasagna korszerűsítette a már korábban is változtatott eredeti formulát (1964), s mi több, számos mai egyetemen már egyáltalán nem ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt az esküt egyáltalán elmondják a végzős orvostanhallgatók.

Az orvosi titoktartásról szóló rész ellenben, amely a fórum fő témája, lényegét tekintve évezredeken át megmaradt, s ma is része az orvosi hitvallásnak, s ezt tömören így fejezi ki a Lasagna féle szöveg: „Tiszteletben tartom páciensem magánéletét, s titokban tartom a vele és betegségével kapcsolatos személyes információimat, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra."

Minden hosszabb és kimerítő fejtegetés mellőzésével ezek után csak a nemzetközi sport legsúlyosabb, válsággal fenyegető problémáját idézzük meg - a helyzet bonyolultságát mutatva - a dopping háborút. A tiltott teljesítménynövelő szerek, illetve módszerek újabb és újabb formái jelennek meg, Pekingben az előrejelzések szerint már a gén dopping eseteivel is komolyan kell számolni. És ami a legkülönösebb: a dopping háború mindkét, egymással szemben álló oldalán orvosok, sportorvosok találhatók, mint kutatók, fejlesztők, illetve mint a teljesítmény növelés tudományos és gyakorlati asszisztensei. Orvososok az ellenőrök és orvosok az elkövetők támaszai is.

A kérdés: hogyan egyeztethető mindez össze az orvosi etikával? 

Tudom, ez a helyzetleírás nem hagyományos orvos-beteg kapcsolatra vonatkoztatható, de éppen így mégis, tagadhatatlanul a fő téma, az orvosi etika tárgykörébe tartozik.

A számos további kérdés, probléma felvetése helyett végezetül talán még csak annyit, hogy a sportorvosi etika modernkori, mai meghatározásában nem tekinthetünk el magától a sporttól, tehát iránytűnek nem is használhatunk mást, mint a sport legfontosabb elveinek, etikai követelményeinek hangsúlyozását.

A sport, a versenyzés legfőbb, minden mást megelőző vezérelve az esélyek egyenlősége a résztvevők számára.

A másik ezzel rokon, s ebből származó alapkövetelmény: a felkészülés és a versenyzés maga - kizárólag tiszta eszközökkel történhet, tehát a fair play, a sportszerűség elve.

(forrás: Sportorvosi Szemle / 2007/04) 

VAN VÉLEMÉNYE? MONDJA EL, IRJA MEG!  KÖSZÖNÖM!