A „kikérdezés" a versenyek kielemzését jelenti, amivel a sportoló önmaga és teljesítménye mélyebb megismerését segíti elő. Mivel a sportoló újra átéli a versenyét, tanulhat a hibáiból, és azokat újra tudja írni úgy, hogy azoknak pozitív végkimenetele legyen. Ezzel a technikával megelőzhető egy negatív élmény mélyebb bevésődése, rögzülése. Hogg és Kellmann (Kellmann, 2006.) szisztematikus kikérdezés hat lépését  a következőképpen írja le:

A megfelelő hely, idő és alkalom kiválasztása

Ha a sportoló átlag alatti teljesítményt produkál, negatív hangulatot eredményezhet nála. Ha ebben a hangulatban kezdik el a pszichológiai tanácsadást, és a sportoló nem önszántából választja azt, előfordulhat, hogy ellenállásba ütközik a folyamat. Ha a sportoló kiemelkedő teljesítményt mutat, ismét vonakodhat a segítségkéréstől, mivel szükségtelennek tarthatja azt.

A teljesítmény ön-analízise és ön-értékelése

Miután a sportoló egy adott verseny érzelmi hátterét feltárta pszichológus segítségével, a versenyzőnek ezután képesnek kell lennie objektíven visszaadnia az eseményeket. A szerzők kiemelten fontosnak tartják a verseny után egy önértékelő lap kitöltését (1 ábra), hogy a sportoló azonnal visszajelzést kapjon önmagáról és teljesítményéről. Ebből a kérdőívből a versenyző kiválaszthatja a számára legrelevánsabb kérdéseket, amiből visszajelzést kaphat önmagára és a teljesítményére.

Kulcskérdések:

• Pontosan mi történt velem?
• Milyen események segítették a teljesítményemet?
• Hogyan éreztem magam a verseny alatt?
• Mit csinálnék ugyanúgy egy másik verseny során?
• Mit változtatnék meg a következő versenyem alatt?

Specifikus kérdések:

• Milyen célt tűztem ki magam elé a verseny előtt?
• Milyen célokat értem el/ miket értem majdnem el/ miket nem sikerült elérnem?
• Hogyan tudnám értékelni a teljesítményemet a versenytársaimhoz képest?
• Milyen dolgokon tudok változtatni?
  
• Milyen dolgokon kell változtatnom?
• Kihasználtam minden lehetőségemet a verseny során?
• A teljesítményem azonos volt az edzéseken mutatott eredményeimmel?

Kérdések, melyekkel felmérhetem a teljesítményemet:

• Törekedtem arra, hogy első legyek, vagy az volt az elsődleges célom, hogy elkerüljem a kudarcot?
• Használtam a verseny során önvédő mechanizmusokat, hogy megmagyarázzam a gyenge teljesítményemet (pl.: a bíró nem állt mellettem, mindenki ellenem játszott...)?
• Megijedtem-e, vagy voltak-e rossz érzéseim a verseny során?
  
• Hittem-e magamban, amikor nem ment valami jól?
• Hagytam-e hogy mások befolyásolják a gondolataimat?

A teljesítményről való visszajelzések értékelése

Nemcsak a sportoló, hanem az edző és a segítők is adnak visszajelzést a verseny alatti teljesítményről, ami szintén fontos információ a sportoló számára. Két fontos kérdés áll a központban:

A teljesítményt serkentő tényezők meghatározása

A harmadik szint után segíthetünk priorizálni azokat a területeket, amiben a sportolónak fejlődnie kell. Ezeket lépésről lépésre veszik át a pszichológiai tanácsadás során

Új célok és kihívások meghatározása

Miután a sportoló és a pszichológus közösen kielemezte a fenti folyamatokat, fontos, hogy azonnal visszajelezzék a versenyző számára a teljesítményben bekövetkezett, pozitív irányú változásokról; új kihívásokat tegyünk a régiek helyébe és előhívjuk az összes olyan élményt, ami megerősítő hatással bír.

A kiemelkedő teljesítmény monitorozása

Az ön - monitorozás egy olyan kognitív képesség, ami segíti a sportolót, hogy azonosítsa, mi történi vele a verseny előtt, alatt és után. A sportolónak vissza kell tekintenie arra, hogyan készült fel egy adott versenyre és fel kell ismernie a tervezett cél és a valóságos eredmény közötti különbségeket. Elsősorban a sportoló éberségét, figyelmét fejleszti, de a későbbi pszichológiai munkához is segítséget nyújt, ha a sportoló a visszajelző kérdőívet használja.

(forrás: www.sportpszicho.blog.hu)