Mi válthatja ki?

Környezeti (fizikai) tényezők:

• Fizikai faktorok: ilyen a túledzettség vagy a sérülés
• Logisztikai faktorok: időnyomás, szervezési problémák
• Ide tartozik még: nem megfelelő környezeti feltételek, feladatokból fakadó stressz, monton, változatosságot nélkülöző feladatok, kevés edzésszám mellé túlzott versenyszám.

Egyéni (pszichikai) tényezők:

• Magas elvárások (ami indulhat másoktól, vagy magától a sportolótól) vagy túl alacsony elvárás
• A sportágból származó öröm hiánya
• Perfekcionalizmus (mindent a legjobban)
• Alacsony szintű kapcsolati háló (kevés barát)
• Megküzdési stratégiák hiánya (nem tudja mit kezdjen a stresszel)
• A kontroll hiánya (nem én alakítom a sorsomat, nincs beleszólásom semmibe)

A környezeti valamint a pszichikai tényezők megléte nem automatikusan váltja ki a kiégést. Ha a sportolónk úgy érzi, hogy a felé irányuló elvárások (fizikai, mentális, érzelmi, szociális síkon) túl magasak a képességeihez mérten, akkor fog besokallni. Ha ehhez még olyan dolog is társul, hogy az adott szitu számára valamiért nem kihívás (túl magas, vagy túl alacsony a léc, amit meg kell ugrania), akkor ehhez még egy nagyfokú unalom is fog társulni. Tehát az a legfontosabb, hogy a sportoló számára megteremtődjön a készségek és kihívások egyensúlya.

A burnout jelei:

• Változó hangulati állapot
• Apátia
• Szorongás
• Kimerültség
• Érzelmi izoláció
• Csökkent motivációs szint
• Alacsony önértékelés
• Csökkent teljesítmény
• (Kábító)szer használat

Hogyan előzzük meg a kiégést?

• Iktassunk be szüneteket - nemcsak a versenyek között, hanem az edzések között is legyenek olyan pihenők, ahol a sportoló feltöltődhet, és egy kiscit kiszakadhat a sportágából.
• Legyen beleszólása a sportolónak is a fejlődésébe, adjuk meg neki a kontroll lehetőségét, hogy ő dönthet a sorsa felől.
• Tanítsuk meg a sportoló számára néhány alapvető megküzdési stratégiát, beszéltessük őt a problémáiról. (Hallgassuk meg, és ne vitatkozzunk vele)
• Kerüljük a túledzettség veszélyét
• Lehetőleg kerüljük a fiatalabb versenyzők idősebbekkel való versenyeztetését (a kicsiknek túl nagy, a nagyoknak túl kicsi a kihívás mértéke...)
• Legyenek változatosak az edzések. Mindig legyenek kihívások a sportolók előtt, de ezek legyenek reálisak, teljesíthetőek.
• Csökkentsük a verseny utáni feszültséget, a sportoló tanulja meg kezelni mind a negatív, mind a pozitív végkimenetelt. Szülőként mi is tiszteljük az ellenfelet, valamint az edzőt azzal, hogy nem zavarom meg a versenyt a véleményem kifejtésével. Mindig adjunk visszajelzést a teljesítményről (ha nem hozza a sportoló az eredményt, akkor is jelezzük felé a fejlődését - miben volt jó)
• Figyeljünk a kiégés jeleire - ha feltűnik, keressük meg a kiváltó okát a sportolóval közösen és tegyünk ellene.

(forrás: www.sportpszicho.blog.hu)