Információ-feldolgozás szempontjából a harcművész-versenyzőknek képesnek kell lenniük felmérni az ellenfél várható cselekvéseit és stratégiáját, gyorsan felfogni az érkező ingereket, gyors tervezést és döntéshozást alkalmazni és automatikusan reagálni gyakorlatilag gondolkodás nélkül. Az emlékezést, mint időigényes folyamatot gyakorlás közben kell használni, ahol a tanulás és a stratégia kialakítása kap szerepet. A memóriafolyamatok, mint amilyen a raktározás és a visszaemlékezés, jobb, ha nem jelennek meg a versenyhelyzet közben, ahol a helyzetértékelés és a váratlan ingerek gyors, automatikus reagálást kívánnak meg. A sikeres harcművész-versenyzők egyéb személyes tulajdonságai között található a nagyfokú ön-motiváció, öntudatosság és önkontroll, mindegyik olyan kívánatos beállítottság, mely fontos szerepet játszik eme sport által megkívánt nagyfokú fizikai és szellemi igénybevétellel teljesítésekor.

Az önkontroll ahhoz szükséges, hogy megtervezzük és fenntartsuk a megfelelő gondolatokat, érzelmeket és cselekedeteket. A sikeres sportolótól elvárható, hogy önfegyelmező stratégiákat alkalmazzon, amelyek segítségével képes hirtelen megterhelő eseményekkel hatékonyan megbirkózni és megtartani az irányítást a szituáció felett.

A sportolónak rendkívüli elkötelezettséget kell mutatnia az edzési előírásokhoz és a szellemi felkészüléshez gyakran az elismerés, jóváhagyás és a pozitív megerősítés hiányában is. Ez a magja az önfegyelmezésnek a sportban – a képesség, hogy létrehozzuk és fenntartsuk a megfelelő gondolatokat, érzelmeket és viselkedéseket a verseny előtt és közben. Az önmotiváció azonban magában foglalja az öngerjesztett akaratot, mely képessé teszi a sportolót, hogy kitartson ezen gondolatok, érzelmek és cselekedetek mellett külső kényszer nélkül is.

Az öntudatosság a sportoló azon képessége, mellyel képes figyelemmel kísérni és felismerni a mentális állapotát és módosítani a gondolatokat és az érzelmeket, azért hogy elérhesse az aggodalom (fenyegetettség érzése) és az izgalom (a kihíváshoz és az emelkedett testi reakciókhoz kapcsolódó érzések a küzdelemre való felkészülés közben) optimális szintjét elérhesse. Az aggodalom rendkívül szükséges az optimális teljesítményhez, ha a sportoló a saját aggódó érzelmeit segítőként értékeli, nem pedig hátráltatónak. Bizonyos izgalom szükséges ahhoz, hogy az éberség és a megfelelő koncentrálás fenntartható legyen.

A mentális keménység a sport kontextusában viszonylag elvont fogalom, melyet elsődlegesen az azt demonstráló sportoló cselekedetei határoznak meg. A következőkre utal:

• a balszerencse gyors legyőzése és szembeszállás a kihívást jelentő helyzetekkel nagyobb erőfeszítéssel és magabiztossággal (azaz mentális keménység);
• felelősségérzet a saját teljesítőképesség és eredmények felé (a kontroll belső helye);
• ésszerű mégis kihívást jelentő kockázatvállalás az ellenfél erősségeinek és gyengeségeinek felmérésekor (kockázatvállalás);
• a rövid távú balszerencse legyőzése azáltal, hogy nem vesszük figyelembe (elkerülő küzdőstílus) vagy figyelembe vesszük (megközelítő küzdőstílus) a megfelelő információkat vagy tapasztalatokat, melyek lehetővé teszik, hogy a sportoló fenntartsa a lélekjelenlétét;
• az észlelt stressz csökkentése;
• optimális teljesítés mindenkor.

A mentális keménység fontos a harcművészeti küzdelmekben, mert a mozgások és az információfeldolgozás gyorsasága, valamint a változó környezeti igénybevételhez való alkalmazkodás szükségessége kitartást, rendkívüli koncentrációt, nagyfokú önkontrollt és a teljesítmény eredményért való felelősségvállalást igényel. A kutatók azt találták, hogy a mentális keménység azt jelenti, hogy birtokában vagy természetes vagy kifejlesztett pszichológiai előnynek, ami képessé tesz arra, hogy:

• általánosságban - az ellenfélnél jobban birkózz meg azzal a sok követelménnyel, amit a sport támaszt a versenyző elé, és
• specifikusan – az ellenfeleidnél kiegyensúlyozottabban és jobban őrizd meg az elszántságod, az összpontosításod, a magabiztosságod és az irányításod nyomás alatt.

(forrás: www.sportpszicho.blog.hu)