Már igen korán elkezdtek kutakodni a témában, pl. Mihovilovic anno 1968-ban az akkori Jugoszláviában, aki 44 profi focistát pásztázott át. Azt találta, hogy a résztvevők majdnem 95%-át igencsak meglepte a pályafutása vége, nem így tervezték. És minél inkább váratlanul érte őket a vég, annál szarabbul élték meg azt. Még inkább súlyosbította az élményt, ha a játékosoknak nem volt valamilyen végzettség a kezükben. A kutatást megerősítették a későbbi kutatók is, és definiálták, hogy mit is jelent a negatív élmény: akik traumaként élték meg a karrierjük végét, azok nagyobb valószínűséggel fordultak az alkohol, avagy a kemikáliák felé, éltek meg akut depressziót, szenvedtek el étkezési zavarokat, és csúnyán csökkent az önértékelésük szintje. Sőt erős párhuzamot véltek felfedezni az átélt trauma és a klasszikus haldoklás folyamata között, hiszen itt egy státuszvesztés történik, amit „szociális halál"-nak is szoktak nevezni. A sportolónak el kell búcsúznia az addigi életétől.

1. Tagadás: Amikor a sportoló nem akar tudomást venni a karrierje végéről, nem akar szembesülni a ténnyel, így mindent elkövet, hogy bebizonyítsa, hogy neki még helye van a területen.
2. Kontrollált szakasz: Sportolónk már szembenéz a ténnyel, hogy elérkezett karrierje vége, de az érzelmei még nem jelennek meg. Hivatalosan intézkedik, bejelenti a társainak/csapatának/a médiának. Noha úgy néz ki, mintha már szembenézett volna a ténnyel, hiszen folyamatosan tevénykedik és kifelé ezt mutatja, de belül ezt még nem élte meg.
3. Lázadás, harag, agresszió: Itt megjelenik a düh mindennel és mindenkivel szemben, de leginkább azokkal kapcsolatban, akik valamilyen szinten az adott sportághoz és a sportolóhoz kapcsolódnak. A sportoló elkezdi hibáztatni a körülötte lévőket.
4. Alkudozás: A sportoló mindent megtesz, hogy még visszatérjen a régi életéhez. Ilyenkor szoktak megtörténni a nagy visszatérések, amikhez csak ritkán kapcsolódik sikerélmény... Itt van például Maradona esete, de valahogy Schumacher teljesítményéről sem úgy beszélnek, mint régen.
5. Kétségbeesés: Az agressziót felváltja a depresszív hangulat, a sportoló szembenéz az elkerülhetetlen ténnyel, sportpályafutása véget ért. Ilyenkor esett sportolónk abba az állapotba, amit Mihovilovic felvázolt. Talán itt a legfontosabb a környezet támogató szerepe. Nagyon segít az számára, ha a van egy másik élete/végzettsége, amire rá tud fókuszálni, illetve az, ha talál új életcélt magának.
6. Elfogadás: Amikor a sportoló lezárja a versenyzői pályafutását és más célt talált magának.

Vannak más modellek is a témában, legtöbben úgy tartják, hogy a karrier vége egy átmeneti időszak, és jól megcáfolták jugó kutatónkat, ugyanis azt találták, hogy a sportolók igen csekély hányada éli meg valós traumának a dolgokat és a „szociális halál" fogalmát a „szociális újjáéledés" váltotta fel. Szerintük a sportolói lét nemcsak két szakaszból áll (amikor sportoltam, és amikor nem), hanem jóval több átmenetet él át. Lavallee és Wylleman a következő szakaszokra osztotta fel a sportolói karriert:

• Kezdetek: „Átmenet a szervezett sportba" - Mindenki egyetért abban, hogy ilyenkor a gyermek a sportot annak öröméért csinálja. A szülők és az edzők szerepe annyi, hogy megtalálja a kezdő sportoló azt, amit a sporttól kaphat. Ebben a szakaszban kezdi megismerni a sportág szabályait, és átélheti a verseny élményét. Sportolónk egyetlen célja az örömszerzés.
• Fejlődés: „Az intenzív edzések szakasza, versenyek" - kezd megjelenni a sportolói öntudat, azaz a sportolónk önmagát már sportolónak tartja. Megjelennek a sportággal kapcsolatos célok, sokkal strukturáltabb, és rendszeresebb maga az edzés is. A szülők egyre több időt (és anyagiakat) fektetnek bele a gyermekük szenvedélyébe. Sokkal több energiát kíván mind az edzések mind a versenyek tekintetében a sportolótól. A gyerkőc nemcsak a sportolás öröméért gyakorolja a sportágat, hanem, hogy ilyen irányú készségeit fejlessze.
• Tökéletesítés: „Az elit sport átmenete" - A sportoló már felelősséget vállal az eredményeiért, a szülők helyét átveszik az edzők, most már az ő szavuk lesz az igazán döntő, az edző válik a mentorukká, tanácsadójukká. A legtöbb sportoló számára hivatássá válik a sportáguk, az életstílusukat alávetik a sportnak. Kb 5-15 évig tart ez a szakasz
• Abbahagyás: „Átmenet a versenyszerű sport befejezésébe" - A sportoló kezdi befejezni a versenyeket, lassan új célt talál magának és arra fókuszál.