Jelenleg nem léteznek irányelvek a gyerekeknél előforduló agyrázkódás megállapítására és kezelésére. A gyerekek számos fontos szempontból különböznek a felnőttektől, amikor agyrázkódásról van szó. Meglepő módon a felmérések szerint a gyerekeknek a felnőtteknél két vagy háromszor nagyobb erejű ütődésre van szükségük ahhoz, hogy ugyanolyan tüneteket produkáló agyrázkódást szenvedjenek el. Ez azért lehet, mert a gyerekek feje rugalmasabb erőbehatással szemben, mivel más az agyuk szerkezete, vagy az is lehetséges, hogy máshogy reagálnak az ütésre, mint a felnőttek. A gyerekek eltérő agy- és koponyaszerkezete hajlamossá teszi őket az agyduzzanat egy ritka, de potenciálisan életveszélyes komplikációjára is. Ami pozitív különbség: az agyrázkódást elszenvedett gyerekek gyorsabban épülnek fel, mint a felnőttek.

Tehát ugyanolyan módon kell a gyerekeket diagnosztizálni, mint a felnőtteket? Sokan ezt teszik, mert nincs más alternatíva, de óvatosan kell eljárni. A gyerekek neuropszichológiai tesztelése nem olyan pontos, mint a felnőtteké, mert a gyerekek fejlődésben vannak, és teszteredményeik javulnak a korral, különösen a 9 és 15 éves kor között. Egy gyerek, akinek az agyrázkódás utáni neuropszichológiai teszteredménye azonos az azt megelőzővel, valójában lehet, hogy jelentős károsodást szenvedett, ha az alapszint felvétele a szezon előtt történt, az agyrázkódás pedig a szezon végén fordult elő. Követezésképpen a kontakt sportot űző gyerekek számára hasznos, ha az évi egyszeri helyett évente kétszer végzik el rajtuk alapszintű tesztet.

Végezetül, az agyrázkódást elszenvedett gyerekek esetében általában nincs szükség olyan vizsgálatokra, mint a koponyaröntgen, a CT vagy az MRI. Hasonlóan a felnőttekhez az alapos megfigyelés, a pihenés és a sporthoz való fokozatos visszatérés a legjobb kezelés a tünetek kezelése után.