A sérülés mechanizmusa

A térdízület szalagsérülései főleg az ellenféllel való ütközés következtében, de csavarodó és egyéb mozdulatok hatására is létrejöhetnek, ha azok meghaladják a normál mozgáshatárokat. A térdízület különböző szalagjai együttmûködnek a térd stabilitásának fenntartásában, és minél nagyobb erőbehatások érik az ízületet, annál nagyobb a szalagok sérülésének mértéke.
A térd biomechanikailag egységes egészet képez. A különböző szalagok szerepe a mozgás egyes fázisaiban „logikusan" összehangolt, egymásra épülő, egymást erősítő. Az egyes szalagok teljes, és tisztán izolált szakadása ezért rendkívül ritka. A térdet érő kóros erőbehatás leggyakrabban a túlzott extenzió, jelentős valgus-stressz és nagyfokú kirotáció formájában jelentkezik. Ezek hatására a medialis oldalszalag, az ízületi tok posteromedialis része és az elülső keresztszalag sérülése kombinálódik, kiegészülve a medialis és/vagy lateralis meniscus sérülésével. Síelés, labdajátékok, küzdősportok-valamennyien az ún. „high pivoting risk", azaz a térd csavarodása szempontjából nagyon veszélyeztetettnek minősülő sportágak közé tartoznak-, ahol a kombinált szalagsérülések előfordulása gyakori. Természetesen az említett anatómiai képletek sérülése kombinálódhat a hátsó keresztszalag szakadásával is, vagy ha a kóros erőbehatás varus és berotáló irányú, akkor sérülhetnek a posterolateralis szöglet képletei (hátsó keresztszalag, külső oldalszalag, popliteus-ín, Wriesberg-, Humphry-szalag) is.
A sportorvos számára a diagnosztikus és terápiás feladat nem változik az előzőekhez viszonyítva: rögzítés, hûtés, szakintézetbe irányítás. A kombinált szalagsérülések végleges ellátásának taktikája viszont az egyik legizgalmasabb, legtöbb tapasztalatot igénylő feladat a szakintézet, a sebész számára. A Müller által megfogalmazott teljességre, azaz minden sérült képlet helyreállítására való törekvés és az endoszkópos technika térnyerése óta kialakult „minimal surgery" elvei esetenként ellentmondanak egymásnak. Véleményünk szerint az alapelveket betartva minden esetben külön külön kell mérlegelni és dönteni, a szempontok közül pedig nem szabad kihagyni a sérült személyiségét és az ellátó orvos személyét sem. Általában kombinált sérülések (szalagok, meniscus, porc, tok) fordulnak elő az ütközések következtében, és minél komolyabb az ütközés, annál súlyosabb és komplikáltabb a sérülés. Leggyakrabban a következő mechanizmusok károsítják a szalagokat:

• A térd a külső oldalát vagy az előláb mediális oldalát ért ütés;
• A térd mediális oldalát vagy az előláb laterális oldalát ért ütés;
• Hiperextenziót vagy hiperflexiót eredményező ütközés;
• Csavarodás test kontaktus nélkül.

A térdízület külső oldalát ért ütésre kialakuló sérülések
A térd külső oldalát ért ütés a térdet befelé (valgus irányba) feszíti. Sokkal gyakrabban fordul elő, mint a térd belső oldalát ért ütés. Hasonló a sérülés mechanizmusa , ha az ütés a láb mediális oldalát éri, amikor is az kifelé fordul a térdhez viszonyítva. Ez utóbbi szituáció következik be, amikor egy játékos belerúg a labdába a lábának belső részével. Sportolás közben a térd laterális oldala sokkal gyakrabban sérül ütéstől, ha a talp talajhoz rögzített helyzetben van és a térdízület enyhén hajlított helyzetû. A térdízület ilyenkor befelé feszül és a tibia a femurhoz viszonyítva kifelé rotálódik, aminek lehetséges következménye a medialis meniscus és a medialis collateralis szalag sérülése. Néha ez a két sérülés kombinálódik, mivel ez a két képlet egymáshoz rögzül. A medialis collateralis szalag mély rétege, ami a meniscushoz kapcsolódik, rövid és feszes, ezért az erőhatás előbb éri, mint a felületes réteget, és először ez szakad el. Súlyosabb ütközésnél az elülső keresztszalag is megterhelődik, és elszakadhat. Az eredmény olyan kombinált sérülés lehet, melyben a medialis collateralis szalag, az elülső keresztszalag és a medialis meniscus sérülhet, majd az ízületben folyadék szaporodik fel. A térd lateralis oldalát érő, extrém, súlyos sérülés esetén végső esetben a hátsó keresztszalag is elszakadhat, aminek következtében medialis collateralis szalagot, az elülső és hátsó keresztszalagokat, valamint a medialis meniscust érintő kombinált sérülés jön létre. A sérülés eredménye medialis vagy antero-posterior instabilitás a tibia és a femur között.

A térdízület belső oldalát ért ütésre kialakuló sérülések
A sportban a térd gyakran sérül a térd belső oldalát ért ütés következtében, ha az ízület enyhén hajlított és a láb terhelés alatt van. A térdízület ilyenkor kifelé megfeszül és a tibia befelé csavarodik a femurhoz viszonyítva. Amikor ilyen erő hat a lateralis collateralis szalagra, akkor az elszakadhat. Ebben az esetben a meniscus sérülés valószínûsége kisebb, mivel a lateralis collateralis szalag nem kapcsolódik össze a külső meniscussal. Ha az erőbehatás nagyobb, az elülső keresztszalag is megfeszül és elszakadhat. Az eredmény kombinált sérülés lesz, ami érinti a lateralis collateralis szalagot és az elülső keresztszalagot. Ilyen természetû kombinált sérülésre kell gondolni, ha rövid időn belül duzzanat alakul ki a térdben, ami bevérzés eredménye (haemarthros). Amikor extrém erőbehatás éri a térd belső oldalát, a hátsó keresztszalag is megfeszül és elszakadhat, ilyenkor a lateralis collateralis szalag, valamint mindkét keresztszalag kombinált sérülése fordul elő. A végeredmény lateralis vagy antero-postero instabilitás.

Hiperextenziót vagy hiperflexiót okozó erőbehatás
A térdízületet elölről érő erőbehatás hiperextenziót okozhat. Fokozott hiperextenzió testi kontaktus nélkül is előfordulhat. Hajlított térdre eséskor hiperflexió jöhet létre. Olyan izolált sérülések alakulhatnak ki, melyek csak az elülső vagy a hátsó keresztszalagot károsítják. Ezek azonban ritkák. A collateralis és a keresztszalagokat érintő sérülések gyakran a hátsó ízületi tok károsodásával társulnak.

Testi kontaktus nélküli csavarodás
A csavarodó erőbehatás, rögzített láb melletti csavarodó mozdulat eredménye. Ez a típusú erőbehatás meniscus és szalagsérüléseket okozhat. Elülső keresztszalagsérülés fordulhat elő a tibia femurhoz viszonyított, erőltetett berotációjára.