Egy gramm protein energiatartalma 4,1 kcal-val egyenlő. Olyan esetekben, amikor komoly izommunkát végzünk, szervezetünk saját izmainkból képes fehérjéket bontani (katabolizmus), ezzel tudja ellátni a szükséges energiával (szénhidráttal) működő izmainkat. Ez a jelenség különösen akkor kerül előtérbe, ha szénhidrátraktáraink nincsenek kellőképpen feltöltve, és akkor, mikor az edzés hosszantartó, szubmaximális, RQ= 0,8, azaz a kilélegzett CO2 és O2 aránya= 0,8. Ekkor elsősorban fehérjét használ szervezetünk. Ha nem juttatjuk be a megfelelő mennyiségű fehérjét nap mint nap, úgy ez az „önemésztő" energiapótlás egyre kifejezettebbé válik és létrejön az ún. izom-kannibalizáció (Colgan, 1993). Az izomfehérjék lebontását (katabolizmust) a szénhidrát jelenléte gátolja, ezért csak a szénhidráttartalékok kimerülése után indul meg az izomfehérjék bontása.

Ha fehérjebevitelünk teljesen kielégítő, akkor is veszítünk aminosavakat. Az izmok energiaként elsősorban az ún. elágazóláncú aminosavakat (BCAA) tudják felhasználni.

Ha edzés, ill. verseny alatt a szénhidrátraktárak lemerülnek, szervezetünk képes a vércukorszintet aminosavakból származó szénhidrátképzéssel megemelni. Ez a folyamat a májban jön létre, miután izmainkból Alanin nevű aminosav jut ki a vérpályán keresztül a májba, és ott egy része lebomlik, másik része piruváttá, majd glükózzá alakul. Ezt a folyamatot Glükóz-Alanin ciklusnak nevezzük.