A makaróniról Ambrose Bierce a következő definíciót adja: „Karcsú, lyukas, cső alakú olasz eledel. Két részből áll: a csőből és a lyukból. Csak az utóbbi része emészthető." Lássuk, még mi minden kapcsolódhat a lyukas csőtésztához!

Szembetűnő jellemző a viszonylag alacsony energiatartalom, mivel például egy sonkás pizza kalóriatartalma majdnem kétszerese ennek a milánóinak. Ebből persze az is következik, hogy egy éhes bendő akár háromszor ennyit is befogad. A baj viszont a kedvezőtlenül magas zsír-arányban és az alacsony szénhidrátarányban rejlik. Főleg akkor jelent problémát, ha kevés aerob edzést végzünk, mert ilyenkor sajnos a plusz zsírt nem tudjuk felhasználni. A sílesiklók, sífutók, és akik minimum 50 perc alacsony intenzitású edzést végeznek a téli „fagyos" levegőn, azoknak viszont érdemes ezzel az étellel pótolni az elvesztett energiát. Meglehetősen magas az étel sótartalma is, viszont a kevés kálium-, magnézium-, kalcium- és foszforbevitelt érdemes más étellel, pl. salátával optimalizálni.
Természetesen az alaprecept enyhe módosításával elérhető, hogy a milánóit mindenki - még a súlytöbblettel rendelkezők is - nyugodt szívvel fogyasszák az egészséges étkezés eszményében.

A receptben a sertéshúst pulykamellre, illetve a napraforgóolajat olívára módosítottuk. Így a kalóriatartalom, ha kevéssé is, de csökkent (427kcal), a fehérjearány 22 %-ra, a szénhidrát 45 %-ra, míg a zsírarány 33 %-ra módosult. Emellett a nátriumtartalom 383mg, a kálium 446,5 mg, amely mindenképpen kedvező, főleg túlsúly vagy szívbetegség esetén.