A sportolók körében gyakori a nagy, akár 3-5 g/ttkg/nap-os fehérjebevitelt. Ezt ma már általában étrend-kiegészítők segítségével oldják meg, mivel ezek gyorsan és könnyen elkészíthetőek. A nagy fehérjebevitel előnyei erősen kérdésesek, a túl sok fehérje a sportteljesítményt kedvezőtlenül is befolyásolhatja. Az egészségügyi kockázat egészséges embereknél 1-2 g/ttkg/nap fehérje fogyasztása esetén nem túl jelentős, de gondolnunk kell a népesség azon részére is, akiknél még nem történt meg a vese vagy más egészségügyi problémák felismerése.  Az említett 3-5 g/ttkg/nap-os fehérjebevitel akár az emberi szervezet fehérjefeldolgozó képességét is meghaladhatja, ami becslések szerint egy 80 kg testtömegű embernél 285 - 365 g/nap között lehet. A ma reálisnak tűnő maximális fehérjebevitel az energiaszükséglet 25%-a, körülbelül 2-2,5 g/kg/nap, azaz egy 80 kg-os ember számára 176 g fehérje per nap 12,000 kJ/nap energiatartalmú étrend mellett. Ez alatta marad a teoretikus maximális bevitelnek. Feltételezhetően pozitív energiamérleg mellett sem képes a szervezet rásegítés nélkül ilyen mennyiségű fehérjét hasznosítani - bár "rásegítéssel" (gyógyszer abúzus, pl.: inzulin, AAS, IGF-I, MGF, GH alkalmazás) akár erre is lehet esély. A szteroid és más anabolikus hatású anyagok alkalmazása fokozza a  nitrogénvisszatartást, ami miatt az is elképzelhető, hogy kevesebb fehérjére van szüksége a doppingoló sportolónak. A napi 2-3 g/ttkg-os fehérjefogyasztás tehát egyáltalán nem számít extrém értéknek a való életben, és bár ez nem egyezik a hazai hivatalos állásponttal, még szakkönyvekben is gyakran szerepel ajánlásként: "A testépítésnél egy edzésnapon 2,5-3,5 g/kg proteinfelvétel szükséges", erről a gyakorlatról nehéz lebeszélni az érintetteket (súlyemelők, testépítők stb.). 

A szükségletet meghaladó fehérjebevitel nem támogatja a teljesítményfokozást és az egészséget. A túlzott fehérjebevitel máj- vagy vesekárosító hatása ma nem kellően alátámasztott, de dehidrációt, fáradékonyságot, ingerlékenységet és más kedvezőtlen jelenségeket valóban előidézhet, látens vagy tekintetbe nem vett ismert vesebetegségek esetén pedig ez a probléma is felszínre kerülhet.

A belekben a pangó fehérjedús béltartalmat baktériumok bontják tovább, melynek során toxikus vegyületek (aminok) szabadulnak fel, mintegy kedvező feltételeket teremtve a baktériumok elszaporodásának. A fehérjedús táplálkozás a B6-vitaminszükséglet megnövekedésével is együttjár, emellett elhízáshoz vezet. 

A magas fehérjebevitel kapcsán a bélflóra feltételezett előnytelen irányba történő változásának korrigálása illetve megelőzése (pre- és probiotikumok) egy jogosan felmerülő kérdés.

A magas protein, állati fehérje, húsfogyasztás kalciumürítést fokozó hatását sok vizsgálat alátámasztja, míg más vizsgálatok nem. Kielégítő kalciumbevitel mellett valószínűtlen a csontok gyengülése a fokozott fehérjebevitel hatására.